"Csak-embernek, semmi egyébnek"

Sík Sándor szavait adta mottóul Görbe László SP tanár úr ünnepi homíliájában a Patrocínium ünnepségnek. Kalazanci Szent Józsefre emlékezve délelőtt rászorulókkal foglalkozó szakemberek, előadók és szociális segítők programjain vehettek részt az osztályok, majd szentmisét ünnepeltünk, amit a nemrégiben papságának 50. évfordulóját ünneplő, egykori budapesti tanár és igazgató mutatott be.

Délután sor került a Császárok Klubja történelmi vetélkedő döntőjére, az új DÖK-elnök kihirdetésére, majd az ünnepi ebédet a tanárok szolgálták fel a diákok számára. Képgalériánk Sík Sándor teljes egészében közölt verse alatt tekinthető meg. 

Köszönjük Görbe tanár úrnak és az előadóknak, hogy elfogadták a meghívásunkat, Bán tanár úrnak a verseny megszervezését, Urbán tanár úrnak a DÖK-elnöki választás megszervezését, minden részt vevő és segédkező diáknak és tanárnak, a hangosítóknak, az asszisztenciának a szolgálatot, valamint Bottka tanár úrnak, Kaján Mártonnak és Liszka Zsombornak (Piarinsta) a képeket. 

Sík Sándor: Ember

Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!

Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rámlehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rámtekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.

Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.

Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szivetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.

És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.

 

 

Aktuális hírek

Események

február
24
szombat

Kéktúra

25
vasárnap

Diákmise 11-12. évf. (11.b)

március
01
péntek

KM kirándulás 10-12. évf. // Fakultatív lelkigyakorlat (7-9. évf.)

02
szombat

KM kirándulás 10-12. évf. // Fakultatív lelkigyakorlat (7-9. évf.)

03
vasárnap

Diákmise 7-8. évf. (7.b) // Fakultatív lelkigyakorlat (7-9. évf.)

Minden jog fenntartva © 2024

Design by alphapro.hu

Adatkezelési tájékoztató Impresszum