"Csak-embernek, semmi egyébnek"

Sík Sándor szavait adta mottóul Görbe László SP tanár úr ünnepi homíliájában a Patrocínium ünnepségnek. Kalazanci Szent Józsefre emlékezve délelőtt rászorulókkal foglalkozó szakemberek, előadók és szociális segítők programjain vehettek részt az osztályok, majd szentmisét ünnepeltünk, amit a nemrégiben papságának 50. évfordulóját ünneplő, egykori budapesti tanár és igazgató mutatott be.

Délután sor került a Császárok Klubja történelmi vetélkedő döntőjére.

2023-ban immáron 6. alkalommal került megrendezésre a Császárok Klubja történelemverseny. A verseny témája ezúttal a Himnusz kora, tehát a 200 évvel ezelőtt, 1823-ban íródott Himnusz születése körüli évek, az 1820-1825 közötti történelem volt. Érkeztek pályaművek a latin-amerikai függetlenségi harcokról és Napóleon haláláról, a Cato Street-i összeesküvésről és a Szent Szövetség kongresszusairól, a világ első vasútvonalának az átadásáról és az Esztergomi Bazilika építéséről.

A Patrocínium keretében, az egész iskola előtt megrendezett elődöntőkbe Maróti-Agóts Mátyás (11.a) és Szabó Lukács Iván (10.a), valamint Nádas András (11.a) és Hellinger Dániel (12.b) jutottak be. Mindkét elődöntő nagy izgalmak között, az utolsó villámkérdéssel dőlt el Szabó Lukács Iván és Nádas András javára. A döntő hasonlóan izgalmas volt, az utolsó villámkérdés előtt még 5-5 volt az állás, és végül egyetlen pont döntött Nádas András javára.

Gratulálunk a versenyzőknek! Éljen az új császár!

Az új császár kihirdetése után az új elnök kihirdetésére is sor került (a diákság Kovács Kevét választotta DÖK-elnöknek erre a tanévre), majd az ünnepi ebédet a tanárok szolgálták fel a diákok számára. Képgalériánk Sík Sándor teljes egészében közölt verse alatt tekinthető meg.

Köszönjük Görbe tanár úrnak és az előadóknak, hogy elfogadták a meghívásunkat, Bán tanár úrnak a verseny megszervezését, Urbán tanár úrnak a DÖK-elnöki választás megszervezését, minden részt vevő és segédkező diáknak és tanárnak, a hangosítóknak, az asszisztenciának a szolgálatot, valamint Bottka tanár úrnak, Kaján Mártonnak és Liszka Zsombornak (Piarinsta) a képeket.

Sík Sándor: Ember

Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!

Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rámlehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rámtekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.

Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.

Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szivetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.

És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.