Pilinszky János

Életrajz

Tanulmányait a Cukor utcai elemi iskolában kezdte, majd 1921 és 1939 között a piarista gimnázium tanulója volt.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot hallgatott, illetve magyar-olasz-művészettörténet szakra is járt.

1944-ben fejezte be az egyetemet, de diplomát nem szerzett.

1945-ben fogságba került a németországi Harbach faluban, ahonnan 1945 őszén tért haza.

A következő évtől társszerkesztőként dolgozott az Újholdnál. Első kötete, a Trapéz és korlát a Szent István Társulat kiadásában jelent meg 1946-ban, amelyet egy év múlva Baumgarten-díjjal jutalmaztak.

1947 és 1948 között több hónapot töltött Olaszországban ösztöndíjjal.

1949 után nem jelenhettek meg művei, ebben az időben verses meséket írt, amelyek az Aranymadár című kötetben jelentek meg.

1956-ban végre lektor lehetett a Magvető Kiadó kitűnő szerkesztőgárdájában, majd 1957-től mindhaláláig az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa volt.

1971-ben József Attila-díjjal, 1980-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 1978-ban ismerkedett meg Párizsban Ingrid Ficheux-vel, akivel 1980 júniusában házasságot kötött. Második szívinfarktusának következtében hunyt el hatvanéves korában 1981-ben Budapesten.

Egy diákkori verse:

Maradjál te örök ének

Azt akarom, szertepattanj,
testedhez, ha tűzzel érek,
szilánkoddal összevérezd
gyerek szemem, – Reád, ha les
maradj Te álom, légies.

Maradjál te örök ének
zúgó vérem piros ajkán,
higgyem azt, hogy megcsókolnál,
akármikor megkérnélek,
maradjál Te örök ének.

Kristály pohár szertepattanj,
üvegedhez hogyha érek,
szilánkoddal összevérezd
gyerek szemem, – Rád ha les,
maradj Te csengő, égies.