A táncpróbák színfalai mögött

 

Minden tizenegyedikes piarista diáknak végig kell járnia a táncpróbák késő péntek estékkel és fekete lakkcipőkkel kikövezett útját. Mintegy Damoklész kardjaként lebegett ez a hagyomány a 2025. évfolyam feje fölött is, és idén ősszel kezdetét is vette a próbatétel. A fiúk és (tizedikes) lányok közösen vágtak bele a tanulásba. Stábunk idén november vége felé volt először a Patrona dísztermében körbenézni, Liszka Zsombor Pál a tömegben elvegyülve látott és hallott, utánajárt, mi folyik a kulisszák mögött, és nem sokkal a vizsga időpontja előtt az alábbi tapasztalatokra tett szert.

Egy borús novemberi napon érkeztem a Patrona Hungariae Gimnáziumba, hogy meglessem  a táncpróbákat, amikkel évről évre minden tizedikes patronás és minden tizenegyedikes piarista tanulónak hagyományosan és menetrend szerint szembe kell néznie. Az első körben az A-sok voltak soron. Az elején megkérdeztem egy lányt, hogy ő hogy látja az események alakulását.

 

-Te milyen hangulattal érkeztél ide?

-Ú, hát kicsit fáradtan, de nekem ez egy életérzés.

-Mit gondolsz, hogy fog sikerülni?

-Szerintem nagyon jó lesz hosszú távon is, egy praktikus tapasztalatottal szolgál.

-Szurkolok!

Először is az osztályfőnökök segítségével beosztották a párokat úgy, hogy a lányok felálltak egy tetszőleges sorba, majd a fiúk velük szemben magasság szerint sorakoztak fel. Az elején elkezdtek bemelegítés gyanánt  egy lassabb zenére lötyögni valamit. A tűzről pattant tanárnő körülbelül 8 rágót köpetett ki az izgatott fiúk szájából. A bemelegítő tánc engem semmire sem emlékeztetett. A bemelegítés úgy épült fel, hogy Tiborcz tanárnő kialakított két kört. Bent voltak azok, akiket ügyesebbnek látott (meglátásom szerint viszonylag kevesen voltak), kívül pedig a többi ember (ők voltak többen) mind a két körben egymás mellett álltak a párok, a következőképpen nézett ki: egy fiú, majd egy lány, lány, fiú, lány… Ezután a tanárnő megszavaztatta, hogy a táncbemutatón a választható tánc mambó legyen-e. Szerintem jól csinálta, mert teljesen demokratikusnak nézett ki a szavazás, de mégis az lett a végén, amit ő akart. Szépen lassan mindenki belemelegedett annyira, hogy a végén a tanárnő már azt találta mondani, miközben az egyedül táncoló párokat figyelte, hogy “Zseniális!”. Meg is kérdeztem hogy mit gondol a felkészülésről.

 

-Mit gondol, Tanárnő, sikerülni fog a tánc?

-Hát én szinte biztos vagyok benne, hogy igen.

-És miért gondolja ezt?

-Azért mert ezek a fiatalok annyira ügyesek és annyira meg akarnak tanulni táncolni, hogy biztos vagyok benne, hogy meg fogják csinálni a vizsgát.

A mambó után jött a bécsi keringő, amibe szintén lassan “belemelegedett” mindenki és a végére egy zseniális tánc alakult ki, de időközben elkezdtek megérkezni a B-sek, így gyorsan meg is kérdeztem közülük is párakat.

 

-Hogy érzitek, milyenek a táncpróbák?

-Hát most már azért benne vagyunk a közepében, remélhetőleg megtanulunk táncolni.

-Vannak hibák vannak pozitívumok is, de próbáljuk a pozitívumokat erősíteni.

-Eddig nem volt mikrofonja a tanárnőnek, és ezért nem lehetett az instrukciókat mindig hallani. Az, hogy most csíptetős mikrofont használ, igen nagy technikai fejlődés.

-Hasznosak a táncpróbák?

-Igen, csak nem annyira tetszenek a zenék.

-Van, hogy érdekes dolgokat is tanulunk, összességében jók.

18:20-hoz közeledve, mire már mindenkinek jól ment a “bécsi", vége is lett a táncpróbának. A kezdeti feszültség után mindenki felszabadultan távozott és mindenki meg volt elégedve az eredménnyel, itt is fel tudtam tenni pár kérdést, amíg az A-sok boldogan abbahagyták a bécsit és elhagyták a parkettát.

 

-Neked milyen volt ez a táncpróba?

-Nem tudom hogy a többiek hogy érezték magukat, de én nagyon élveztem.

-Sok sikert!

 

A többiek közben örültek annak hogy vége a próbának: nagyon víg volt a hangulat.

-Te hogy érezted magad, mi lesz az eredménye ennek a gyakorlásnak?

-Nekem nagyon jó volt a tánc, szerintem nagyon jó párt kaptam, ezért is ment jól, mindketten értettük. Én pozitívan nézek a jövő elé, szerintem a táncbemutató jól fog sikerülni.

-Szorítunk nektek!

 Itt már mindenki, kiörömködte magát, és a többiek már szószártyárabbak voltak.

 

-Neked hogy tetszett a mai gyakorlás?

-Én pozitívan éltem meg az egészet, jó érzés volt önállóan táncolni.

-Csak így tovább, hajrá!

-Köszönjük!

 

Másfél hónap múlva újra ellátogattam a Patronába hogy megnézzem hogyan alakulnak a táncok. A hóesésnek hála mindenki feloldódva érkezett meg. A fiúk és a lányok is csoportba verődve várták a kezdést. Ahhoz képest, hogy a tanárnőnek előzőleg fejmikrofonja volt most egy kézi mikrofont használt, amit folyton elhagyott, így nem lehetett jól hallani.

Most két külön körbe állva kezdtek neki a táncnak, de mielőtt tényleg nekiláttak volna, menetrend szerint ki kellett köpetni pár rágót ez után tényleg jöhetett a kezdés. Egy mambó és egy rocky keveréke volt a hangolódó tánc. Miután ez a folyamat véget ért, jöhetett az igazi mambó, amihez 4 sorba sorba kellett rendeződni. Ez viszont elég nehézkesen ment, kellett hozzá némi idő, de a végére mindenkinek sikerült megérteni nem csak a elhelyezkedést, hanem a  táncot is . Ezután a rocky következett, ami könnyebben ment, a géppuskalábú táncosok már be voltak melegedve. Az előző alkalomhoz képest nagy fejlődés volt megfigyelhető a táncok dinamikáján és a párok kiválasztásának gördülkenységében. A második alkalommal sokkal kedvesebbek voltak az illatok és a fények is, sőt a közösség is sokkal kedvesebben fogadott az érkezésemnél.

Összességében mindenki nagyon szépen megállta a helyét és jó volt az összhang a két iskola táncosai között.

A Piarinsta a cikksorozatában beszámol a táncbemutatókról is a későbbiekben. Érdemes figyelemmel kísérni a folytatást. 

 

Írta: Liszka Zsombor Pál (Piarinsta)

Időbélyeg: 2024. 01. 24. 15:16

Fotók: Farkas Olivér (Piarinsta)