Családi imádságjavaslat nagypéntekre 

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, amikor Jézus elítélésére, keresztútjára, halálára és temetésére emlékezünk. Az egyéni elmélyülést és családi közös imádság megsegítésére állítottuk össze az alábbi imádságokat, imajavaslatokat.

Kereszt, feszület közös feldíszítése virággal, rajzolt virágokkal

Bármilyen díszítéssel kifejezhetjük a tiszteletünket, hálánkat Jézus felé.

Közös képnézegetés a gyerekekkel

A mellékelt képeken vagy más letöltött golgotaábrázoláson keressük meg a passió egy-egy ábrázolt elemét.

  1. vagy olvashatjuk az Evangéliumot és egy-egy résznél megállva, megkereshetjük a képen az adott részt.
  2. vagy egy-egy részletet kiválasztva, elmesélhetjük a gyerekeknek, megkérdezhetjük, hogy el tudják-e mondani, illetve ha ismerjük elmagyarázhatjuk az adott rész hátterét, tartalmát is (pl. jobb lator; kockázó katonák = „köntösömre sorsot vetettek”; átszúrt oldalából életet adó vér és víz folyik ki; a hitvalló százados; elsötétült égbolt; Ádám jelképes koponyája = Jézus az új Ádám, aki a bűnbeesést megváltja; Mária és János a kereszt alatt; INRI felirat; stb.)
  3. pl. egy rövid jelképismertető MS mester kálváriájáról ide kattintva.

[galeria]

Hívek könyörgése

Bármelyik imádságnál elimádkozható és kiegészíthető saját egyéni vagy családi kérésekkel pl. a szenvedő ismerőseinkért, rokonainkért, stb.

  • A piarista diákokért, a világon élő minden gyermekért, különösen is a legszegényebbekért és védtelenekért, hogy találkozzanak Kalazanciushoz hasonló emberekkel, akik segítenek nekik ember voltuk kibontakoztatásában.
    • Könyörgünk hozzád, Urunk!
  • Az iskoláinkban és intézményeinkben / egyházközségünkben / közösségünkben dolgozókért, hogy az igazság munkatársainak tartsák magukat, és aszerint éljenek.
    • Könyörgünk hozzád, Urunk!
  • Minden olyan intézményért és szerzetesközösségért, mely Kalazancius karizmájából merít, hogy rátaláljanak a szolgálat és a növekedés útjaira.
    • Könyörgünk hozzád, Urunk!
  • Minden jóakaratú férfiért és nőért, hogy igazságosabb és testvériesebb világot tudjunk építeni.
    • Könyörgünk hozzád, Urunk!
  • Mindazokért az emberekért, akik a világunkat sújtó járvány miatt szenvednek, hogy vigasztalásra leljenek, és érezzék testvéreik közelségét.
    • Könyörgünk hozzád, Urunk!
  • A betegekért, orvosokért, egészségügyi dolgozókért, és mindazokért, akik mások jóllétéért küzdenek.
    • Könyörgünk hozzád, Urunk!
  • Mindazokért, akik az elmúlt hetekben fájdalom és betegség áldozataivá váltak, hogy eljussanak az Isten által előkészített teljes Életre.
    • Könyörgünk hozzád, Urunk!

Keresztút közös imádkozása

Minden állomás előtt mondhatjuk: Előimádkozó„Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.” Válasz„Mert szent kereszted által megváltottál minket.”

Itt felolvashatunk egy számunkra alkalmas keresztúti elmélkedést. Ennek a bejegyzésnek az alján is feltüntettünk egyet, de az alábbi linkeken is találhatóak piarista keresztutak:

Egy-egy elmélkedések után a következőt mondhatjuk: Előimádkozó„Köszönjük neked Jézus!” Válasz„Köszönjük neked!”

Végül feltehetünk egy körkérdést, kit melyik állomás ragadott meg, miért az stb. Saját szavainkkal vagy dicsőséggel fejezhetjük be az imát.

Családi történet mesélése, élménymegosztás

Ha eszünkbe jut, van ilyen emlékünk, vagy történetünk, meséljünk el a gyerekeknek egy olyan történetet, amelyben valamilyen szenvedés volt jelen (pl. beteg rokon, családi szerencsétlenség, ismerős szomorú története). Azt is meséljük el, hogyan érzünk a történettel kapcsolatban, mit lehetett benne felfedezni, mi volt a „tanulsága”?

A gyerekeket is megkérhetjük, hogy meséljenek el saját életükből, saját ismeretségi körükből valamit, ahol úgy látták, valaki szenvedett és mit gondolnak erről, mit kérnek a Jóistentől ezzel kapcsolatban. Miatyánkkal, üdvözléggyel, dicsőséggel fejezhetjük be, vagy hívek könyörgésével, kérésekkel.

Nagypénteki keresztút

1. állomás: Jézust halálra ítélik

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A tömeget meggyőzte a felbujtó, Jézust halálra ítélni vágyók szava. Bár az ünnep alkalmából Pilátus megengedte, hogy egy rabot szabadon engedjenek, mégis Barabást választották az összegyűltek, és Jézust kénytelen volt kiszolgáltatni nekik. Kezeit mosta a helytartó, és nem vállalta magára a megváltó vérét.

Elmehetünk-e emellett elgondolkodás nélkül? A mai életben vajon nem lehetünk-e saját kezét mosó, mégis elítélői és kiszolgáltatói embertársainknak? Pilátus úgy érezte, ő mindent megtett az ügy érdekében, ennél többet már nem tehetett. Efelett most nem  nekünk kell elmélkedni.

Azon viszont annál inkább, vajon amikor elmegyünk szegény embertársaink mellett szótlanul, nem odafordulva, esetleg nyíltan elutasítjuk a segítséget; vagy amikor látjuk, hogy felebarátunkat meggyalázzák, csúfolják, kirekesztik, és nem kelünk védelmére: akkor vajon mi ne lennénk-e ugyanazok a hidegen elforduló, önmagukat a felelősség alól kivonó személyek, akik ráadásként egy sokkal fentebbi, kényelmesebb pozícióból választjuk saját felmentésünket?

Kérlek Istenem, add, hogy meglássam elesett, magányos embertársaimban a szenvedő Krisztust, és merjek odalépni, kiállni érte, befogadni őt! „Bizony, mondom nektek: Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Mikor gyerekek voltunk nemcsak mi döntöttünk a dolgainkban, szüleink, tanáraim megmondták mit tegyünk, merre menjünk. A kamaszodó, felnövő gyerek már lázad ez ellen, talán sokszor helyesen, hiszen érezzük felnőttként, hogy néha a szabadság milyen fontos, előfordul, hogy egy kamasznak inkább a tévedést is engedni kell, hogy tévedéseiből is tanulhasson és a döntéseiért felelőssé válhasson. De van, hogy felnőtt korunkban, mikor már megszoktuk, hogy mi dönthetünk, más körülmények vagy más személyek, szándékosan vagy akaratlanul terheket raknak ránk, amelyekről nem dönthetünk. Hányszor mondjuk kamasz fiainknak, viseld el, alkalmazkodj, állj hozzá jókedvvel, csináld, mert ez a kötelességed?

Jézus másoktól kapja a keresztet, rárakják, nem kérdezik akarja-e vagy sem. Ő viszont ránéz a keresztre és kérdez: miért kell hordoznom? És meglátja benne a lehetőséget: mások bűneiért lemondani a döntés lehetőségéről. Vagy inkább dönteni a kívülről jövő nehézségek mellett, másokért hordozni azt.

Add Urunk, hogy ha elkerülhetetlen terhek nehezednek ránk, tudjuk felismerni benne a lehetőséget, ne akaratunk, döntéseink megkérdőjelezésén zsörtölődjünk, hanem lehetőséget lássunk a kereszthordozásban!

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

3. állomás: Jézus először esik el a kereszttel

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Az elesés. Mindenki számára óriási kudarc, ha olyan akadállyal kerül szembe, ami legyőzi, földre kényszeríti, megállítja. És innentől kezdetét veszi a nagy küzdelem, a továbbhaladásért. Csak magunkra vagyunk utalva, akárcsak Jézus, és ellőttünk ott az akadály, ami nem enged tovább. Mit teszünk ilyenkor? Kerülőutat keresünk, kihátrálunk? Minden áron továbbmegyünk? Megálltunk már egy-egy akadály előtt, hogy megértsük a mondanivalóját? Ahogyan ott áll ellőttünk, és nem enged tovább, egyszerre félelmetes, és elérhetetlen. És ha ezt a távoli nehézséget legyőzzük, megerősödve továbbindulunk, azzal felfogjuk az értelmét: elesések mindig lesznek, ő csak a legközelebbi felállásban segített.

Segíts Urunk, hogy az nehézségeinket nyitott szívvel és okosan lássuk!

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

4. állomás: Jézus először esik el a kereszttel

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A kisgyerek, ha idegennel találkozik, odabújik anyjához. Mikor növekszünk egyre többször a magunk útját járjuk, a nagyobb gyerek már fel-fel lázad, de ha éhes, ha beteg, ahogyan mondani szoktuk: „elanyátlanodik“, mégis anyjához fordul újra és újra segítségért. Ahogyan felnőtté válunk egyre jobban tudatosul bennünk mindaz, amit szüleinktől kaptunk, legyen az rossz vagy jó, meghatároz minket. Nincs ember, aki ezt a „törvényt“ felül tudná írni: a szüleink döntései, legyenek azok rosszak vagy jók, belénk épülnek, a személyiségünk részévé válnak nekünk pedig el kell rendeznünk ezeket magunkban. Így tanulja meg a felnőtt ember, hogy bár szülei szokásai, személyisége is tovább élnek benne, ő maga szabad ember, amit szüleitől visz magában, azok lehetőségek számára. Így végül apját és anyját már külön személynek láthatja, most már ő adhat nekik, most már ő gondoskodhat róluk.

Jézus biztosan sokat tanult Máriától. Mikor találkoznak, felidéződik a gyerekkor, anyja csodálkozása, amikor tanítani kezdett, az elszakadás, ahogyan felnőtté vált.

Segíts Urunk, hogy felismerjük és szüleinkkel való közös élettörténetünkben az ajándékba kapott lehetőségeket és hálával tudjunk rájuk nézni.

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Gyerekként, diákként milyen sokszor is szorultunk segítségre? Testvéreink Szüleink, barátaink segítettek az evésben, játékban, tanulásban, életünk nehézségeiben.

Kamaszkorunkban már mindent inkább magunk oldanánk meg. Még annak is nehezen, sok-sok tépelődés után áruljuk el bajainkat, akiben bízunk. A felnőttek persze nehezen értik meg, hogy ilyenkor kileng az inga, a gyermeki önállótlanságból menekülés az akaratosság önállóságába, néha magányosságába csap át.

De felnőttként is sem mindenki tanul meg segítséget kérni, hiszen ilyenkor derül ki, hogy nem tudunk mindent, nem értünk mindenhez. Van, hogy inkább hosszan magyarázva igyekszünk bebizonyítani, hogy tévedésünk, nem is tévedés, csak segítséget ne kelljen kérnünk.

Jézus nem számítgatja, hogy Cirenei Simon segítsége kisebbíti-e az ő érdemeit. Természetesen és szeretettel fogadja el a segítséget. Olyan természetesen és olyan szeretettel fogadja el, hogy aki segít, az kap többet.

Segíts Urunk, hogy le tudjunk mondani saját büszkeségünkről és fel tudjuk ismerni, hogy gyakran nagyobb szeretet elfogadni a segítséget és közösen jutni előre.

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

6. állomás: Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Reggel az édesanyánk elkészített tízórait nyomnak siető fia kezébe, a buszsofőr még megvár, mikor látja, hogy futva érkezünk az éppen induló buszhoz, a teli buszra fölszállva néhányan helyet szorítanak nekünk, az eladó ránk mosolyog a boltban, egy autós lelassít és átenged a zebrán, valaki kedvesen köszön ránk, amikor a suliba vagy a munkahelyre érünk. Apróságok, amik nem létfontosságúak, de akár teljesen megváltoztathatják a kedvünket egész napra. Persze, ha észre tudjuk venni őket és hagyjuk, hogy hassanak ránk, azaz elfogadjuk őket, mint igazi ajándékokat. Akkor tényleg segítenek.

Segíts Urunk apró segítségeket elfogadni és adni!

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A második elesés. Hányszor volt már, hogy a nagy cél felé közeledve egy kis semmiség állított meg minket. Annyira biztosak voltunk a dolgunkban, hogy nem vettük észre a kis köveket. És most újra a földön fekszünk. Mit teszünk ilyenkor?  Rögtön továbbindulunk? Ránéztünk már arra az általunk semmiségnek tartott akadályra, ami miatt elbuktunk? Vagy továbbra is csak előre törtetünk, és csak a célt látjuk? Vegyük észre a kis köveket, ne lépjünk át felettük, értsük meg, hogy miért vannak ott, ahol minket akadályoznak: legközelebb nem fogunk elesni bennük.

Urunk! Segíts meglátni eleséseinkben a következő lépések lehetőségét!

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

8. állomás: Jézus beszél a síró asszonyokhoz

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A második dolog talán, amit gyerekkorunkban az öröm után megtanulunk, az a siránkozás. Amikor kezdünk felcseperedni, megtanulunk toporzékolni is, hogy hogyan lehet a saját problémáinkat előtérbe helyezni mások előtt. A tizenéves is sokszor önmagát sajnálja, önmagán kesereg. Aztán barátai lesznek, akik már nem gyerekkori játszópajtások, hanem igazi barátok, akik meghallgatják a legbonyolultabb problémáit is. És kiderül, hogy neki is meg kell hallgatnia a barátait, meg kell hallgatnia másokat.

Mi különbözteti meg a és siránkozást a baráti sajnálattól? A siránkozás nem igazi sajnálat, olyan, mint a szenzációváró pletykálás, nem őszintén keresi a dolgok lényegét, a siránkozóról szól. A baráti sajnálat a megértésből fakad és az átérzésig, az osztozásig, akár az érzelmek átvételéig, fájdalomig vagy akár felháborodásig is eljut.

Felnőttként sem jutunk tovább gyakran a siránkozáson, pedig a barátainknak és a világnak, odafigyelésre, megértésre van szüksége.

Segíts Urunk, hogy ne siránkozzunk mások baján, hanem megértsük, segítsük, ne hagyjuk egyedül a bajbajutottakat!

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Vannak olyan feladatok, amik sohasem sikerülnek, vannak olyan dolgaink, amiről már azt reméltük, többet nem következik be, vagy következőnek megússzuk. vannak olyan hibáink, amikre nem szeretjük, ha újra és újra emlékeztetnek mások, vagy az élet. Mintha sohasem akarnának elmúlni, megváltozni, véget érni.

Mikor diákok voltunk gyakran nem látszott, hogy egy-egy lépés, vagy egy-egy kudarc, mire jó. Ilyenkor lázadoztunk: „Nem csináljuk, úgysem sikerül! De minek is csináljuk, nem látszik, nincs is semmi értelme!” Talán felnőttként is hajlamosak vagyunk kiszállni a nehezebb helyzetekből és visszafordulni, vagy egy helyben toporogni, mint nehezen előrehaladni.

Jézus, mikor újra elesik, nem tudja mennyi van még hátra, talán nem is számított újabb elesésre, lehet, hogy most kétségbeejtően rémlik föl sok-sok következő elesés lehetősége. Nagyon sokat kell lépni, ahhoz, hogy a hegytetőre érjünk, hogy összeálljon az egész út, az egész kép. addig bízni kell valakiben, hogy van értelme haladni.

Urunk, add, hogy bizalommal tekintsünk életünk útjára, akkor is, ha éppen nem látjuk a nehézségek végét!

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

10. állomás: Jézust megfosztják ruhájától

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Tréfásan mondják, hogy akkor válik valaki felnőtté, amikor felöltözik, ha fázik és levetkőzik, ha melege van. A csecsemőt a szülei öltöztetik, eldöntve mennyire van hideg vagy meleg. A nagyobb gyerek már lehet, hogy nem veszi fel a sapkáját, ha nem tetszik a színe vagy a rajta lógó bojt. A kamasz maga kezd öltözködni, ahhoz mérten, hogy mit gondol, az adott ruha mennyire fejezi ki őt magát. Személyiségünktől is függ, mennyire tartjuk fontosnak az öltözködésünket, mennyit foglalkozunk vele. Azt is megtanuljuk, hogy van ahol érdemes kiöltöznünk, de van, ahol kellemetlenül is érezhetjük magunkat, ha „túlöltözünk.” Az emberek is figyelik, hogy mit hordunk, gyakran személyiségünkre is következtetnek belőle. Legkevésbé az arcunkat tudjuk befolyásolni, kifesthetjük, szemüveggel, fülbevalóval díszíthetjük, de eltakarni nem tudjuk. Ezét is olyan érzékenyek a tizenévesek a róluk készült képekkel kapcsolatban. Ahol nem tudjuk irányítottan eltakarni magunkat, védtelennek érezhetjük magunkat. Tudja ezt mindenki, aki fényképez, vagy lemeztelenít, akár ténylegesen, akár képletesen próbálja lerántani a leplet a másikról. Aki szeretetből kap beavatást mások „leplezetlen” személyiségébe, a teljes, még ha a világ előtt nem is mindenben ideális ember, teljesen valódi képét kapja ajándékba.

Jézus is szégyellte meztelenségét a tömeg előtt, mindnyájunk félelmét és kiszolgáltatottságát átérezve, de személyiségének teljes átadásának jelképét is felfedezhette benne.

Segíts Urunk, hogy bármit is veszünk észre embertársaink kiszolgáltatottságából, ne a gyengeséget keressük benne, hanem felismerjük az őszinte hiányaival teljes ember képét.

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

11. állomás: Jézust megfosztják ruhájától

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A gyerekek nem tudnak nem függeni valakitől. Ha valamiért egy gyereknek túlságosan önállónak kell lennie, koravénnek érezzük, nem tartjuk egészségesnek. Nagyobb korban viszont függetlenek akarunk lenni. A kisgyerek, ha sokáig, játszik, szinte beleájul a fáradtságba, szülei emelik fel, teszik ágyba, igazítják el végtagjait, hogy kényelmesen alhasson. A tizenéves ellenkezőleg, sokszor azt is elutasítja, lerázza magáról, ha megsimogatnák a szülei. De mennyire örül, ha egyenrangúként kezet nyújtanak neki, gyakran ügyetlenül, még előre is nyújtja az idősebbnek. Vagy elkezd verekedni,, lökdösődni, kipróbálja végtagjai erejét. Aztán lassan megtanulja, hogyan tudja végtagjaival és egész testével kommunikálni, felfedezi a szeretet és a megbecsülés kifejezés testi kifejezését.

Véletlen lenne, hogy Jézus, aki elfogadta Mária Magdolna lábmosását, János apostol közelségét az utolsó vacsorán és sokszor az érintés gesztusával gyógyított, most a kereszten kitárt karral áll, magához ölelni akarván a világot? A jézusi paradoxon: minden kényszert lehetséges a világot átölelő gesztussá alakítani?

Urunk! Ha fájdalmas is számunkra a világ valósága, éppen ezért segíts szeretettel megérinteni azt!

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

12. állomás: Jézus meghal a kereszten

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Gyerekkorunk, fiatalkorunk apró halálai: amikor nem hisznek nekünk, amikor hazugsággal vádolnak, amikor sehogyan sem megy a fejünkbe a feladat, amikor nem sikerül egy dolgozat és aztán otthon is csak szemrehányókérdéseket kapunk, ahelyett, hogy azt kérdeznék: „Hogy vagy, mi bánt? Hogyan bírod a kudarcot?”

Ezek nemcsak a gyerekek élményei, felnőttként is meg-meg történik, hogy éppen a legnehezebb helyzeteinkben szükségszerűen egyedül maradunk, belehalunk a problémáinkba. Ilyenkor jut eszünkbe, hogy keressük Istent. De ilyenkor eszünkbe juthat Jézus is, aki a mi halálainkat is átélte a kereszten.

Urunk! Reméljük, hogy kiszolgáltatottságainkban közelebb engedjük magunkhoz Istent!

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

13. állomás: Jézust leveszik a keresztről és anyja ölébe helyezik

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A gyerek, ha nagyon-nagyon elront valamit, odasomfordál a szüleihez, mert rájön, hogy úgyis kiderül a rosszasága, vagy tényleg megijed a rosszul alakult helyzettől. a szülők ilyenkor általában gyorsan megértik, hogy akkora a baj, hogy nem ér semmit a szidás, előbb kell az ijedtséget elhessegetni, aztán szinte vigasztalva lehet csak elmondani, mit rontott el a gyerek. Ha baj van, de jó a szüleinkhez futni.

Mikor kamaszodni kezdünk és felnőttek leszünk, már nem szaladunk így oda édesanyánkhoz, talán kerülni is kezdjük, hogy ilyen őszintén gyengék legyünk, a hibáinkból fakadó kétségbeesés is halványul, leszoktatjuk magunkat róla.

Az elesésben, a halálban azonban újra teljesen gyöngék leszünk. Talán minket is vár Mária, hogy az ölébe vegyen, amikor megsemmisülünk, amikor nincs tovább.

Segíts Urunk, hogy tudjunk gyengék lenni és tudjunk másoknak gyengéd ölelést nyújtani, ha megsemmisülten érzik magukat.

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

14. állomás: Jézust eltemetik

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Vannak helyzetek, amiket már nem tudunk befolyásolni. Kiszolgáltatottakká válunk, de már mindegy is, mert nem is érinthet, minket, mi hogyan történi. Csak reméljük, hogy megbecsülten beszélnek rólunk. Mint amikor a nagy botrányba, a kicsapás szélére került diák elismeri hibáját. Amikor valamit elrontunk és nyilvánvalóvá válik, amikor már védekezni, magyarázkodni sem érdemes. Csak abban bízhatunk, hogy ismerik a szebb oldalunkat is és arról is beszélnek maguk között az igazgatói irodában. A temetésének eseményeit senki sem tudja befolyásolni, csak reméli, hogy nem csak a hibáit emlegetik fel. De mikor meghalunk, a többieknek sem annyira a hibáink számítanak, talán tényleg meg kell halnunk néha, hogy az igazi arcunkat felismerjük és megszülethessen a feltámadás reménye.

Urunk, segíts felismerni a feltámadás lehetőségét!

Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!

PIARINSTA blog
Koronapló

Részletek
Közzétéve: 2020.05.02.

Naptár
Aktuális | Kovetkező események

Design: Unicial Program: Florka