“A szeretet kultúrájában az a nagyszerű, hogy ott nem az a hozzáállás egymáshoz, hogy le akarom győzni a másikat.” - Wettstein József piarista szerzetes papi és tanári életútjáról

Egy szerteágazó életút, számtalan bátor kezdeményezés, de a középpontban mindig a fiatalokkal való foglalkozás szeretete áll. Ki is valójában Wettstein József? Ennek a kérdésnek jártunk utána egy pénteki délutánon meglátogatva Wettstein tanár urat a rendházi szobájában.

A fiatal Wettstein József talán a Budapesti Piarista Gimnázium átlagos diákjának tűnhetett, hiszen ekkor még nem készült szerzetesi pályára, de a tanárság sem volt tervben. A Műszaki Egyetemen tanult tovább villamosmérnöknek. Megkérdeztük, fiatal korában milyen csínyeket követett el, milyen volt “lázadó” korában az a komoly tanár, akit ma ismerünk. Csibészségei elsősorban a fiatalokkal való foglalkozással kapcsolatosak, ministráns képzést, rádiószakkört tartott, túrákat szervezett, és törekedettt a fiatalság vallásos nevelésére, mindezt ráadásul a kommunizmus idején.

“nagyon sokat a piarista iskola hagyományából vittem át. A túrázást, meg ezeket a külön foglalkozásokat is, de hogy ezeket ott így életre keltettem, hát ebben volt egyfajta bátorság is, és hát azért az is volt, hogy azt éreztük, hogy ottan azért az állam megfigyel minket. Tehát ifjúsági hittanról amikor kijöttünk, akkor láttunk ilyen bőrkabátos embereket, ottan sétálgattak, fotóztak, ilyesmit is láttunk.”

- emlékezett vissza, bár hozzátette, ebben az időszakban már csak gulyáskommunizmus volt, ezért az ország kommunista vezetése ellenére már elég sok mindent lehetett csinálni. Így járultak hozzá az ő piarista hivatásához a Budapesti Piarista Gimnáziumból magával hozott tapasztalatok.

Ha már szóba került gimnáziumunk, az érettségi tablójáról is érdeklődtünk. A korabeli tablók közül kiemelkedik az 1974-ben végzett B osztály tablója.

“Az volt, hogy egy kicsit olyan újszerűen csináljuk a tablót, hogy ne csak arcképek legyenek, hanem legyen egy életkép. És akkor ez egy utolsó óra utáni életkép, amikor már mindenki pakol.”

Ehhez az életképhez hozzátartozik egy tárgy dobálása is, így könnyen tűnhet ez a tabló egy lázadó osztály ábrázolásának, azonban Tanár Úr megnyugtatott minket, hogy ilyesmiről szó sem volt. A tabló a negyedik emeleten, a kémiaszertárral szemben található. Egy másik említésre méltó dologra is figyelmesek lehetünk a tablót szemlélve, ami nem más, mint Urbán János tanár úr személye a tablón, természetesen, mint diák. Wettstein tanár úr és Urbán János, iskolánk fizikatanára osztálytársak voltak, majd később kollégák is lettek, erről is kérdeztük Wettstein atyát.

“Jó barátságban voltunk. A Műszaki Egyetemre jártunk mind a ketten.”

Ez a jó barátság a mai napig megmaradt. Urbán János továbbá egy rendkívül okos és értelmes tanulóként emlékezik vissza a gimnazista Wettstein Józsefre.

Visszatérve interjúalanyunk fiatalkorára, a piarista éveken kívül a lányokkal kapcsolatos tapasztalatai is hozzájárultak a papi hivatása megerősödéséhez.

“Tényleg nagyon jó volt velük együtt, és nagyon szép kapcsolatok voltak, és az volt a nagyon szép, hogy ők valahogy érezték bennem ezt az érdeklődést a papság iránt, és ezért nagyon tisztességesek, nagyon távolságtartóak voltak, tehát nem akartak előre rohanni a kapcsolatban, hanem tényleg nagyon tisztelettel tartózkodtak, és tisztelték bennem ezt, hogy lehet, hogy én pap akarok lenni. Tartom mostanában is a kapcsolatot velük, már nagymamák.”

-ecsetelte Wettstein tanár úr, hogy lett egyre bizonyosabb hivatásában.

A végső lökést egy szomorú esemény adta meg, a fiatal plébános, aki nagyon sokat tett a helyi közösségek, fiatalok érdekében, letért a papi hivatás útjáról, ám valahogy ez erőt adott Wettstein tanár úr számára, hogy esetleg kicsit dacból is, de megmutassa, hogy igenis lehet ezt a hivatást jól csinálni egy egész életen keresztül.Végül 1979. nyarán diplomázott a BME-n, és a nyár végén, augusztusban belépett a piarista rendbe. 1985-ben szentelték pappá.

A következő fordulópont életében Jelenits István tartományfőnök atya utasítására jött, amikor Franciaországba ment, teológiai tanulmányok folytatására. Egy év teológiát tisztességesen elvégzett, de ezek után a rendes doktori cím megszerzéséhez még 3-4 évet kellett volna dolgoznia egy témán. Őt viszont legbelül a tanítás és a fiatalokkal való foglalkozás vonzotta, ezért kérte, hogy ne kelljen doktori tanulmányokba kezdenie, az akkori szokásokkal ellentétben. Tartományfőnök atya megértette ezt az igényt, így azt kérte, maradjon kint még egy évet, és csináljon, amit szeretne.

“Gyakorlatilag szabad kezet kaptam, hogy a második évben azt tehetek, amit akarok, csak valami értelmes dolgot csináljak. És akkor már az első évben, első év vége felé találkoztam ezzel, amit az Audiovizuális Hitoktatási Intézetnek neveztek Franciaországban. [...] Kiderült, hogy van egy egyéves képzésük, és akkor arra beiratkoztam, végigjártam.”

Ezután a francia Karitász segítségével sikerült hazahoznia eszközöket, videókamerákat, videó-, illetve akkoriban még fizikai filmhez vágó eszközt és nem utolsó sorban sok-sok tudást, amellyel el tudta indítani 1988 decemberében az AVK (AudióVizuális Kommunikáció) szakkört, mely a mai napig működik. A név változatlan, de folyamatosan formálódott az idők során, mára már túlnőtte alapítóját és piarista, valamint patronás öregdiákok viszik tovább az örökséget. A sikeren felbuzdulva Wettstein tanár úr később létrehozta az ökumenikus diákfilmszemlét.

Az egyre tapasztaltabb Wettstein József következő új kezdeményezése a hittárs képzés volt. Vácra helyezték 2019-ben, ott indította el projektjét elsősorban azzal a céllal, hogy a fiatalok számára lehetőséget adjon a tanári pálya értékeinek megtapasztalására, a hitoktatói feladat szépségeinek és nehézségeinek megismerésére. Kezdeményezése sikereket és kudarcokat egyaránt hozott, de a diákok pozitiv visszajelzéseiben bízva Budapesten is megvalósította a képzést. Így emlékezik vissza az ötlet születésére:

“A tanári hivatás az egy nagyon szép keresztény jellegű hivatás, mely valóban áldozatkészséget, odaadást igényel, de pont ezért egy keresztény ember nagyon szívesen vállalhatja a tanári hivatást. Majdnem, hogy mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben ez is eucharisztikus hivatás, mert hiszen arról van szó, hogy táplálj másokat. És ezért is született meg bennem ez a gondolat, hogy akkor kössük össze a kereszténységet ezzel a szolgáló pedagógiai hivatással. És akkor ilyen módon, kicsit gyorsabban végigvesszük a dogmatika anyagot, és akkor utána jön a pedagógiai szolgálat, és még a dogmatikai anyaghoz hozzá tudjuk venni az egyház társadalmi tanításának néhány fontos részletét is.”

Mudra Márk és Nándori Levente tanulók a hittárs képzéssel kapcsolatos tapasztalataikat úgy írják le, mint egy hitéleti szempontból meghatározó, személyiségüket nagyban formáló élményt. A tanév elején, amikor még hagyományos órák voltak, számos film is levetítésre került, ezek közül volt, ami annyira megfogta őket, hogy utána otthon, a családnak is levetítették. A tanév elején átvett dogmatikus tanítások alapján, vagy időnként kicsit kötetlenebbül tartottak kiscsoportos beszélgetéseket a 9. évfolyamba járó diákoknak. Ennek a folyamatnak a működőképességéhez nagy energiabefektetés volt szükséges, de a két diák szerint ez bőven megtérült. A lelki folyamatra, ami a beszélgetések hatására bennük zajlott, valódi önevangelizációként emlékezett vissza a két hittársas tanuló.

Wettstein tanár úr legújabb projektje a mai világban a fiatalság körében tapasztalható problémákra kisérel meg katolikus választ adni, és a világban uralkodó élvezet kultúrájának alternatívájaként a szeretet kultúrát terjeszteni. Ez a preevangelizációs “tanterv” talán ebben az évben fog indulni kísérleti jelleggel, az idén hittársas diákok segítségével.

"Milyen a közösség, pláne egy fiúközösség? Mire törekednek néhányan? Arra, hogy ők legyenek a menők? Na és akkor ez viszont mivel jár? Ők magukat a többiek fölé akarják helyezni. És akkor ezt érzik a többiek is. Na, most akkor hogyan reagálnak erre? Hát védekeznek, hogy nehogy már a másik legyőzzön engem. Én akarom inkább legyőzni őt, és akkor kialakul egy ilyen győztes, vesztes szerep. A szeretet kultúrájában az a nagyszerű, hogy ott nem ez a hozzáállás egymáshoz, hogy le akarom győzni a másikat. És ha nem ez a hozzáállás, akkor nem is kell attól félni, hogy le akar engem győzni a másik. És akkor bátran adhatom magamat, és nem kell ellentámadásba lendülnöm újra meg újra. És ez volna a nagyon jó."

Foglalta össze, mi a probléma, és ezt hogyan lehet megoldani. A tanterv 20 “leckéből” áll, a leckékhez tartozik valamilyen feladat, “gyakorlat”, csoportos beszélgetés az adott témával kapcsolatban.

A szeretet kultúráját mindannyiunknak terjeszteni kell, erre hív minket Jézus is, emlékeztetett a tanár úr.

Wettstein József számtalan innovatív kezdeményezést álmodott meg, és ezeket meg is valósította. Nagyon sok ember életét megváltoztatta, szellemi öröksége az egykori és mai diákokban tovább él és még több ember életére lesz jó hatással. Nem csak öröksége, hanem ő maga személyesen is köztünk él, még aktívan tanít, az udvaron is gyakran lehet vele találkozni, és szívesen beszélget a diáksággal. Valóban megmutatta, amit hivatása elején célul tűzött ki magának, lehet egy életen át szívesen, szenvedéllyel gyarapítani a fiatalság lelki és szellemi életét.