Beszámoló a táncbemutatókról

Decemberben jártam utoljára a tizedikes lányok és a tizenegyedikes fiúk hagyományos, közös táncpróbáján. Már itt is érezni lehetett a feszültséget a levegőben: közeledett a táncvizsga, ahol több száz néző előtt adnak hagyományosan számot tudásukról a táncosok. A történet úgy folytatódott, hogy február 2-án újra elmentem a Patrona Hungariae Iskolaközpontba megtekinteni a táncvizsgát, azaz, hogy a sok munkának, fáradozásnak és tanulásnak mi lett az eredménye. Sajnos csak az a-sok vizsgáján tudtam jelen lenni, de ott is rengeteg tapasztalattal gazdagodhattam. Következzen a beszámolóm a táncbemutatóról. 

Egy tipikus borús februári délutánon/estén a Piarinsta felkérése és a kíváncsiságtól vezérelve átszaladtam a Patronába, hogy ünneplőben feszítve figyelemmel kisérjem a táncvizsgát, amit újabban táncbemutatónak szoktak hívni és melynek előkészületeiről korábbi írásomban számoltam be. Mindenki boldog hangulatban és feldobódva érkezett meg, a táncosok talán még kicsit idegesek is voltak, ők két órával a kapunyitás előtt kezdték meg a próbákat, az előző napon pedig estébe nyúlóan tökéletesítették a lépéseket a díszteremben.  Nagyon jó volt látni, ahogy az egész terem és még a karzat is megtelik csinosan felöltözött izguló családtagokkal, ismerősökkel és tanárokkal.  Az osztályok köszöntőivel kezdtük az estet, majd a hosszú ünnepi beszédek következtek.

A táncolást az angol keringővel indították, ezt nagyon szépen táncolta el mindenki. Ezután a  legkedveltebb latin tánc, a cha-cha következett, amiről még egy történelmi ismertetőt is hallhatunk. Majd a mambo jött, amihez a tanárnő szerint már mindenki felszabadultan jött be (valóban mosolyogtak), majd a rocky és a party rocky egy rövid megszakítás után. Zárásképpen egy klasszikussal örvendeztették meg a táncosok a gyönyörtől megrészegült közönséget, a “bécsivel”, amiről a tanárnő úgy nyilatkozott, hogy ,,ez a táncok királynője - a szerk.” Ehhez a történethez még az is hozzátartozik, hogy akadt egy kis technikai nehézség, mivel nem indult el a zene, ami elég kellemetlen lehetett annak, aki keverte, de végül ezt a malőrt is át tudták hidalni és mindenki eltáncolhatta a táncot. Összegezve: Az elején nehezen indult be a műsor, sok volt a hiba, mert páran elrontották a koreográfiát, és még idegesek is voltak a vendégek miatt, de ahogy haladt az idő, már (mivel meglátásom szerint már felszabadultabbak voltak) összeszedettebben táncoltak.  Ezt segítette a bíztató tömeg és a tanárnő ösztönzése is, a végére egy nagyon szép és letisztult tánc alakult ki. Nekem mindegyik tánc nagyon tetszett, minden manír ellenére jól kidolgozott műsornak hatott a rendezvény és összeszokott közösségnek tetszettek a testvérosztályok. 

Miután mindenki fellélegzett egy 1 órás büfészünet következett, amire egy felszabadult és boldog tömeg indult el az ínycsiklandó szendvicsektől roskadozó asztalok felé - a tanároknak külön volt az evés-ivás. Én mindent, amit lehetett megkóstoltam és nem is kellett csalódnom. Amikor már mindenki kipihente magát és csillapította étvágyát, a tizenegyedik-a-s fiúk osztálytánca következett, ami bámulatosan vicces és izgalmakkal teli produkció volt. Az egész Rómában játszódott és Kalazancius volt a főszereplője, de volt benne egy őrületes fiútánc is.

A lányok tánca is izgalmas volt és látszott, hogy sok munka van benne, de engem a fiúké, a kalazanciusi téma miatt is, jobban megérintett. Ezek után a vendégek foglalhatták el a parkettet, hogy megmutathassák a tudásukat. Ekkor tudtam egy kicsit kérdezősködni.

-Hogyan látjátok az egész táncvizsgát?

-Hát ha röviden összegezni kéne, akkor “jó csapatmunka volt”.

-Szerintem az egésznek nagyon jó közösségkovácsoló ereje volt.

-Engem tökre (egészen - a szerk.) összehozott a másik osztállyal, mert úgy éreztük, hogy itt van ez a péntek este, amikor egyébként már rég bulizni (tanulni - a szerk.) mennénk, de mégis ide kellett jönni, és a szokatlanság és küzdés nagyon durván (rendkívül nagy mértékben - a szerk.) összehozta a csapatot.

-Szóval az történt, hogy az osztályon belül is voltak ilyen csoportok, de ez alatt a tíz hét alatt a közös együttszenvedés (a megfeszített munka okozta rendkívüli próbatétel - a szerk.) összekovácsolt minket egy nagy csapattá.

-Végig azt mondogattuk magunknak, hogy mi ezt nem akarjuk és hogy bizonyosan rosszul fog sikerülni a megmérettetés. A tanárok meg a szülők pedig azzal nyugtattak minket, hogy ne aggódjunk, jó lesz. Végül mégis csak el kellet jönni próbálni és megmutatni, mit tudunk, és basszus (biz’Isten! - a szerk.) igazuk lett, nagyot hajráztunk a végén és rohadt (szerfelett - a szerk.) jó lett ez az egész.

-Hát igen, tényleg jó lett.

-Köszönöm szépen, jó táncolást.

-Köszönjük.

Ezután a patrónás lányok megtanították mindenkinek az ördög útja nevű táncot, majd egy kis szabad tánc és a limbó után egy romantikus és megható gyertyafényes keringővel zártuk az estét.

Összeségében én nagyon pozizívan éltem meg ezt az egészet,  mert nagyon tetszett és izgalmasnak is találtam a programot, és egész végig jó volt látni ezt a mértékű összetartást és együtt reprezentálni akarást, amit a fiatalok produkáltak. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az eseménynek és már nagyon várom, hogy én lehessek ott a parketten tizenegyedikben.

 Felvétel: Farkas Olivér, Kaján Márton, Szekeres Péter Piarinsta

Vágás: Abonyi Ábel Piarinsta

Szerző: Liszka Zsombor Pál Piarinsta