2022. május 25.

Erdélyi barangolások

Élménybeszámoló

Barangolások Erdélyben

 

A budapesti Piarista Gimnázium 11.a. osztálya 2022. május 14. és 18. között a Határtalanul! program keretében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával erdélyi buszos kiránduláson vett részt. Az alábbiakban a résztvevő diákok élménybeszámolóját olvashatjuk.

 

Első nap

Május tizennegyedikén, szombat reggel hétkor indultunk Erdélybe a Városligettől. A bő négy órás, jó hangulatban megtett út után megérkeztünk a magyar-román határra. Onnan – rövid várakozás után, óráinkat egy órával későbbre állítva – továbbmentünk Nagyváradra, ahol megnéztük a püspöki palotát és a templomot is. Itt volt szerencsénk meghallgatni egy orgonaversenyt Melegh Béla tanár úr volt tanárának előadásában, akivel véletlenül futottunk össze.

Ezután tovább utaztunk Kolozsvárra. A két és fél órás út alatt pihenőt tartottunk Királyhágón. Kolozsvárott megtekintettük a Szent Mihály templomot, és részt vehettünk egy szentmisén a ferenceseknél. Ezután megnézhettük a ferencesek rendházát. Természetesen nem hagytuk ki Mátyás király szülőházát és szobrát sem.

Tettünk egy sétát a városban, ami végül abba az étterembe vezetett, ahol elköltöttük vacsoránkat, mely lucskos káposztából és vargabélesből állt. Végül egy félórás sétával tíz óra körül a szállásra értünk.

Második nap

Vasárnap hat óra körül kezdtünk ébredezni, majd elindultunk Torockóra, ahonnan tizenöt kilométeres túrával, hétszáz métert emelkedve felmentünk a Székelykő névre hallgató hegyre. Itt a gyönyörű kilátást és friss levegőt élvezve közösen elénekeltük a magyar és a székely himnuszt.

Miután leértünk Torockóra, töltött káposztát ebédeltünk az ott lévő Király Panzióban. Ebéd után tovább utaztunk Tordára és megnéztük a sóbányát, ahol idegenvezetést kaptunk. A sóbányából elbuszoztunk Hargitafürdőre, ahol gyönyörű környezetben, egy erdőszéli házban laktunk három napig. Útközben megnéztük Székelyudvarhelyen a nagy erdélyi történelmi alakok tiszteletére állított szoborparkot, valamint jártunk Farkaslakán Tamási Áron sírjánál.

Harmadik.nap:

A harmadik nap az osztály egy részének egy opcionális túrával kezdődött a Kossuth Sziklához, ahol a kis csapat csodálatos napfelkeltének lehetett szemtanúja. Miután visszaérkeztek a szállásra, és csatlakoztak a többiekhez, megreggeliztünk, majd indultunk Csíksomlyóra, ahol megtekintettük a kegytemplomot. Egyénileg is imádkoztunk, majd közösen elénekeltünk egy Mária-éneket. A templomlátogatás után elsétáltunk a Barátok Feredőjéhez, ahol mindenki megkóstolhatta az erdélyi borvizet, sőt a legbátrabbak a lábukat is bemártották a híres Feredőbe.

Csíksomlyó után Gyimesbükkre utaztunk. Ez volt a nap leghosszabb útja, de szerencsére vidáman, énekléssel telt el. Gyimesbükkön Deáky András nyugalmazott tanár tartott egy rendhagyó történelem órát, melynek keretén belül beszélt a település történelméről, az ott élő magyarokról és arról a rengeteg dologról, amit közösen értek el az elmúlt 10-15 évben: a bakterház felújításáról, az újra festett hídról az Ezeréves határon, valamint az ott felállított kopjafákról. A beszélgetés után közösen elmentünk, és meg is néztük az előbbiekben felsoroltakat.

A sétánk befejeztével továbbmentünk Gyimesfelsőlokra, ahol boboztunk egyet a SkiGyimesben, majd egy ínycsiklandó ebédet fogyasztottunk el.

Az ebéd végeztével egy kis pihenő után ellátogattunk Madéfalvára, ahol egy ottani magyar cserkészvezető mesélt Madéfalva történelméről, a madéfalvaiak életéről, és hogy ő hogyan éli meg a magyarságát erdélyi magyarként. A beszélgetés után pár székely viccet is meghallgathattunk tőle.

Az izgalmas madéfalvi látogatásunk után visszatértünk Hargitafürdőre, ahol megvacsoráztunk, majd néhányan kártyáztak, társasoztak egy kicsit, a többség pedig elkezdett készülődni az alváshoz.

Negyedik.nap:

A negyedik nap reggelén szintén elindult egy kisebb csapat megmászni a Kossuth-sziklát. Aznap én is velük tartottam. 4:45-kor ébredtünk még teljes sötétségben, gyorsan felöltöztünk és 5:00-kor már meg is indultunk a célpontunk felé. A falu határában egy barátságos kutyus csatlakozott hozzánk, aki elkísért minket napfelkeltét nézni. Néha el-el tűnt az erdőben, de mindig visszatért hozzánk, ezzel rengeteg vidámságot adva a társaságnak. A sziklára felérve egy addig soha nem látott gyönyörű kép tárult a szemünk elé. Rengeteg képet készítettünk, majd vissza kellett indulnunk a szállásra, hogy odaérjünk a reggelire.

Miután jóllaktunk az ízletes tojásrántottával, felszálltunk a buszra, amely elvitt minket Szent Anna tavához. A tó körül mindenki körülnézhetett, sétálgathatott, és gyönyörködhetett a tájban, de nem túl sokáig, mert el kellett érnünk az idegenvezetést, amivel belépést nyerhettünk a közeli Mohos-lápba. Megcsodálhattuk a láp elővilágát, megismerhettük, mi is az a tőzegmoha és érdekes történeteket hallhattunk medvékről és elsüllyedt tehenekről.

A láp után a következő célpontunk Csíkszentsimon volt. Útközben még megálltunk Nyergestetőn, ahol megnéztük az ottani emlékművet és a rengeteg kopjafát, amit az ott hősként elesett székely honvédeknek állítottak, akik 1848-49-es szabadságharc során hősi halált haltak.

Csíkszentsimonba érkezve meglátogattuk a Tiltott Csíki Sörgyárat, ahol egy kis betekintést kaptunk a sörfőzés rejtelmeibe. A gyárban való séta után elfogyasztottuk az ebédünket, ami cipóban sült csülök volt. Az osztályból csak kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy az egészet sikerült elpusztítaniuk.

Az ízletes ebéd után elmentünk Csíkszeredába, ahol árva gyerekekkel ismerkedtünk meg. Fociztunk velük, kürtőskalácsot sütöttünk, valamint egy malom bajnokság is megrendezésre került. A bajnokságon az osztály két tagja is bekerült a legjobb 6 játékos közé 5., illetve 6. helyezésekkel.

A kapcsolatépítés végeztével visszatértünk a szállásunkra, Hargitafürdőre, ahol elfogyasztottuk az utolsó vacsoránkat Erdélyben. Vacsora után sokan fennmaradtak még az utolsó estére való tekintettel, ám volt olyan is, akit az előző napok úgy lefárasztottak, hogy inkább lefeküdtek aludni, hogy felkészüljenek a másnap ránk váró hosszú utazásra.

Ötödik nap:

Az utolsó nap 7 órakor reggeliztünk, utána összepakoltunk, majd elbúcsúztunk a szállástól és a szállásadóinktól. A hazafele út során még meglátogattunk néhány helyszínt. Először Homorodalmáson álltunk meg, ahol megcsodáltuk a térségben és a Kárpát-medencében egyedülálló helyi sókutat, amelyből a falu lakói sütéshez és főzéshez mernek vizet. Útba ejtettük a helyi kisboltot, ahol mindenki tudott venni csokit hazaútra. Majd egy négyórás buszút után megálltunk Gyulafehérváron, ahol egy atya tartott nekünk idegenvezetést a Szent Mihály-székesegyházban. Felmászhattunk a templomtoronyba, és megnézhettük Tiszteletreméltó Márton Áron egykori lakosztályát is. A következő megálló a határ volt, ahonnan egy rövid szünet után folytattuk az utunkat Budapest felé. Néhány osztálytársunk, akik az M5-ös autópálya közelében laknak, hamarabb szálltak le, de az osztály többsége egészen a fővárosig utazott közösen, ahol fáradtan, de számtalan élmennyel gazdagabban vettünk búcsút egymástól.

Részletek
Közzétéve: 2022.09.28.

Naptár
Aktuális | Kovetkező események

Design: Unicial Program: Florka