EKCP-KP-1-2024/8-000086 beszámoló

A 2024. évben az EKCP-KP-1-2024/8-000086 pályázat segítségével három programot valósítottunk meg.

Köszönjük a támogatást!

Vízitúra a 9.b-nek

Idén nyáron a Bodrogra mentünk le az osztállyal egy feledhetetlen élményekkel teli 5 napos vízitúrára. 

Kora reggel érkeztünk a pályaudvarra, mindenki sátorral, vízhatatlan hátizsákkal, hálózsákkal, és polifommal felszerelkezve. A nagyjából 3 és fél órás vonatút után leszálltunk Sátoraljaújhelyen, majd egy rövid buszozás és séta után megérkeztünk Felsőbereckibe. Úticélunk a Bodrog partja volt, amit egy mezőn keresztül közelítettünk meg. A folyóparthoz érve gyorsan felállítottuk sátrainkat, ahogy előzetesen beosztottuk, és kipakoltunk a cuccainkat. A kenuk a vízparton vártak már ránk, készen állva a másnapi indulásra. Este megfőztük az aznapi vacsoránkat és egy kisebb tábortűz mellett meg is ettük. Az éjszaka egy kicsit viharos, de bírható volt.

Másnap korán reggel lebontottuk a sátrakat, összepakoltunk a kenukba, és elindultunk felfelé a Bodrogon az árral szemben, a Borsi Rákóczi- várkastélyhoz Szlovákiába. Ebben a gyönyörű kastélyban adott életet fiának, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek édesanyja. Túl sok időt azonban nem tudtunk itt tölteni, mert az időjárás előrejelzés szerint vihar közelgett, így a csapat hajóba szállt, és visszaeveztünk Felsőbereckibe, az előző napi táborhelyünkre. A napi felelősök hozzá láttak a vacsora előkészítéséhez, míg a többiek sátrat állítottak. Mivel gyorsan elkészültünk, vacsora előtt volt még időnk egy jót fürdeni és úszni a folyóban. [...]

A harmadik napon közös reggeli után, ismét sátrakat bontottunk, bepakoltuk a holmikat a kenukba és elindultunk Olaszliszka felé. Szép napnak néztünk elébe, végig sütött a nap, 40 fok volt és hőség volt. Az út felénél megálltunk Sárospataknál. Egy híd lába alatt kikötöttünk. A kenukat hátra hagytuk a holmikkal és pár emberrel, és őrváltásban bementünk a városba láng ost ebédelni. Rövid pihenő után folytattuk utunkat a cél felé. Egy ideig egészen jó tempóban haladtunk, de Törökértanyától az út egy egész kínszenvedés volt. Mindenkit levert a nagy hőség, ezért szinte nem is eveztünk, folyamatosan sütött szemből a nap, és teljes szélcsend volt. Szívem szerint inkább úsztam volna, de így csak csendesen és elcsigázva csorogtunk lefelé a Bodrogon. Egy idő után azonban megláttuk a célt, és megújult erővel csorogtunk tovább.  Kikötöttünk egy borászat/pincészetnél ami valami meseszép volt. Mivel mindenki már teljesen el volt gyengülve a hőség miatt, bementünk a vízbe felfrissülni és átúsztunk a szemben található "homokpadhoz". Eközben a felelősök ismét nekiláttak a vacsora előkészítéséhez. A közös vacsi után elpakoltunk, majd lefeküdtünk. Bár nagyon fáradtak voltunk, páran nem tudtunk elaludni, és még beszélgettünk egy kicsit a teraszon, majd végük kint aludtunk hárman a függőágyakban a szabad ég alatt. Különleges élmény volt.

A negyedik nap sátor bontás után, ismét hajóba szállt, és folytattuk útunkat az újabb cél, Tokaj felé. Ez a nap is nagyon meleg volt, rekkenő hőséggel, és teljes szélcsenddel.

Az osztállyal töltött első vízitúrám során sok élményt kaptam, sokat nevettünk, beszélgettünk, és persze eveztünk is. Remélem, hogy még sok ilyen élményben lesz részem.

Bagyinszki Zalán

Evezős túra - 11.a

Augusztus 14-én 7 órakor a keleti pályaudvaron találkozott az osztály, majd amiután megvettük a jegyeket felültünk a nyíregyházi vonatra. A vonatról leszállva sietve felkaptunk egy zsák fasírtot, amit osztálytársunk nagymamája készített nekünk és felszáltunk a buszra, amivel még két órát utaztunk Tiszabecsig. A buszmegállóból kisétáltunk a Tisza partra, ahol kiderült, hogy még másfél órát kell várni a hajókért, tehát megettük a fasírtot és egy kissebb csapat elment vásárolni. Amikor visszaértek, megjöttek a hajók és átpakoltunk a hordókba, egy gyors kulacs töltés után el tudtunk indulni. Első nap kb 10 fkm-t mentünk, utána letáboroztunk egy folyókanyarban, mert már kezdett sötétedni. A sátrak felverése után fát gyűjtöttünk és meggyújtottuk a tüzet, hogy elkezdhessük főzni a csilisbabot.

Másnap reggel nyolc körül keltünk, megreggeliztünk, öszepakoltunk és újból vízreszálltunk. Délelőtt végig eveztünk, majd ebédidő körül meg akartunk állni fürdeni, de felvetödött, hogy menjünk tovább egy településig, mert úgyis ott fogunk enni és csak 5 fkm-re van, másfél óra múlva egyeseknek feltűnt, hogy lehet, hogy több mint öt kilométerre van az a település és egy gyors térkép nézés után kiderült, hogy tényleg öt kmre volt csak légvonalban. Háromra odaértünk a településhez, ettünk egy jót, majd bekövetkezett az ígért fürdés. Fürdés után nagyjából hatig eveztünk és újra sátrat vertünk, tüzet raktunk, főztünk. Aznap paprikás krumpli volt, ugyan az ízét nem nagyon éreztük mert nagyon éhesek voltunk a krumpli meg meleg volt.  Harmadnap két hajó legénysége úgy gondolta remek ötlet lesz átpakolni minden cuccukat az egyik hajóba a másik hajóba pedig beleülnek öten; a vége az lett hogy az első megmoccanásnál kiesett az egyik, a másodiknál pedig beborult az egész hajó. Aznap négyszer borult az a hajó, az ebédhez egy órát késett az a két hajó. Aznapi ebédet a hajókban ettük meg, hogy legalább addig csorogjunk. A késések ellenére 42 fkm-t mentünk aznap. Paradicsomos tésztát főztünk, aztán mindenki hamar lefeküdt, mert fáradtak voltunk.

A negyedik napon délelőtt egészen sietni kellet mert el kellett mennie az egyik osztálytársunknak és el kellett érnie a vonatot. Addig nagyon szép időnk volt, de délutánra gyülekeztek a szürke felhők, hamarosan el is kezdett csepegni az eső, de amíg nem dörgött az ég addig eveztünk tovább. Amikor elkezdett villámlani kikötöttünk egy meredek parton, ami kicsit sárosnak tűnt, de erről megbizonyosodtunk amikor kiszáltunk a hajóből és combközépig süllyedtünk a sárban. A vihar elhaladtával ismét vízre szálltunk, mivel már csak egy pár kilométer maradt Tuzsérig, az utolsó állomásig. Tuzséron egy kempingben szálltunk meg, ahol végre volt rendes wc és zuhanyzó. A vihar miatt a sátrak kicsit vizesek lettek, de az utolsó éjszakán már nem nagyon számított. Estére sütögetést terveztünk, de láttuk hogy nem lesz elég, ezért főztünk egy kis zacskós levest is. A sütögetéshez még kellet nyársakat szerezni, de onnantól remekül folyt az este.

Másnap korán keltünk, mert be kellett pakolni a hajókat és vissza pakolni a táskáinkba a cuccokat. Egy gyors reggeli után elértük a 10:20-as vonatot Nyíregyházára és onnan egy újabb három óra vissza a nyugatiba, de az a vonat nem annyira volt légkondicionálva és az ablakok is le voltak zárva, ezért hosszabnak tűnt az út, mint odafele. Összesen 130 fkm-t eveztünk Tiszabecstől Tuzsérig.  

Rugonfalvi-Kiss Levente

Kezdő tábor - 2030. évfolyam

Augusztus végén indultunk első piarista túránkra, a gólyatáborba, amelyet Péliföldszentkereszten tartottak. Az ifjúsági szállásra érkezve mindannyian vegyes érzelmekkel készültünk a kétnapos kalandra: néhányan már ismertük egymást, míg mások most találkoztak először leendő osztálytársaikkal.

Az első nap, csütörtök reggel két bérelt busszal indultunk útnak. A nagyjából 70 fiút négy szobában szállásolták el. Bár eleinte kissé idegenül figyeltük egymást, a közös programok gyorsan összekovácsolták a csapatot. Az időjárás is kedvezett nekünk: igazi késő nyári meleg volt, ideális a kiránduláshoz és egy közeli, sekély tavacskában való fürdőzéshez.

A programok között szerepelt foci, kirándulás, ismerkedős játékok és számháború. Jó volt, hogy mindig más társainkkal voltunk egy csapatban, így mindenki megismert minden diákot. A csapatmunka és a közös élmények egyre szorosabbá fűzték a köteléket az osztály és az évfolyam tagjai között, megalapozva a jövőbeli összhangot.

A csütörtök este egy különleges programmal zárult: a sötétben mécsesekkel kirakott keresztúton vonultunk, aminek végén kísérőink és tanáraink vezetésével elmélkedéseket hallgattunk. Lefekvéskor még esti mesét is olvastak nekünk. A tábor csúcspontjaként szentmisén vettünk részt, ahol szüleink is csatlakoztak hozzánk. Itt lehetőség nyílt arra, hogy ők is megismerjék tanárainkat, osztályfőnökeinket és egymást.

A tábor valóban összehozta az osztályt: mindannyian új barátokra leltünk, és a közös élmények megalapozták az előttünk álló éveket. Hazafelé már a szüleinkkel utaztunk – mindenki fáradtan, de boldog mosollyal az arcán tért vissza. Életre szóló emlékekkel gazdagodtunk, és nagyon vártuk, hogy együtt vágjunk neki a gimnáziumi éveknek.

Lőrinczi Ákos 7.a