A pesti piaristák a Tanácsköztársaság idején

Szakál Ádám SP tanúr úr tanulmánya

Az első bekezdéseket idézzük:

"1918-ra az Osztrák-Magyar Monarchia a német birodalom szövetségeseként vereséget szenvedett az I. világháborúban. Nemcsak a hatalmas vérveszteség és az egyre nagyobb nyomor sújtotta a vesztes Magyarországot, hanem eddigi területi integritása
is megkérdőjeleződött.

Bár a piaristák egy része tábori lelkészként a hadsereget is megjárta és a rendtagok életszínvonala is romlott, a háború legnagyobb szenvedéseitől a rendtagok nagyrészt mentesek maradtak. Megélhetésük például, hála a különböző adományoknak és a mernyei birtoknak mindvégig biztosított maradt, sőt, ha lassabban is a tervezettnél, de még olyan beruházásokat is be tudtak fejezni jövedelmeikből, mint a pesti Duna-parti épület.

Az ország különböző területeinek ellenséges csapatok általi megszállása azonban már sokkal közvetlenebbül érintette a rendtartományt, hiszen Erdélyben, a Délvidéken és a Felvidéken nem kevés piarista intézmény került idegen területre. Miközben a rend vezetésének folyamatos gondot jelentett a kapcsolattartás az elszakadt házakkal, újabb, talán még bonyolultabb kérdésekre is gyors válaszokat kellett adnia, hiszen a területi kérdések mellett a társadalmi feszültségek is kiéleződtek a háborút vesztett országban. A gyors, forradalmi eseményekre és társadalmi változásokra a piarista rendnek folyamatosan újabb és újabb válaszokat kellett adnia, hiszen tanítórendként kikerülhetetlenül az adott társadalom bonyolult viszonyai között kellett működnie."

A 19 oldal terjedelmű tanulmány letölthető innen:

_tanulmany_szakal_adam_tanacskozt.pdf