A budapesti Piarista Gimnázium 2023-as egyházi közösségi célú programjai

EKCP-KP-1-2023/8-000051

A pályázat során több túra is megvalósult - ezek közül az egyik krónikája alább olvasható.

Életképek a 2025. A nyári biciklitúrájáról

2023.07.24-29. Pécs - Székesfehérvár

június 24., reggel

Amíg Szőke tanár úr Pécsett egyszerre aggódik a közértbe elengedett első turnusért és a még meg nem érkezett többiekért, Szabó tanár úr pedig a Keleti pályaudvaron várakozik a harmadik turnusra, a második turnus kényelmesen elhelyezkedik a vonaton. A lehajtható asztalokon sisakok, kulacsok, gumipókok, rövid ideig még szendvicsek is. A szokásos témákon kívül már a nyári munkákról is folyik a szó, hamburgersütés, giroszvagdalás, könyvelés, korrepetálás és kétkezi munka közben szerzett tapasztalatainkról mesélünk egymásnak.

június 24., délután

Az Abay Nemes Oszkár Sportuszoda medencéjébe ugrálunk, főképp bombát, de egyre nagyobb mennyiségű csillagpatrikot is (aki esetleg nem tudná, csillagpatrikot merészen széttárt, majd utolsó pillanatban a hasfal védelmében összezárt kézzel-lábbal kell ugrani). A vizes komplexum ugyan sokak szerint hagy kívánnivalókat maga után, egyesek szerint pedig egyenesen silány, de az úszómesterek meglepő módon tűrik az ugrálást és zenehallgatást, ennyi pedig elég a boldogságunkhoz.

június 25., délelőtt

A pécsi ókeresztény sírkamrarendszer és a Cella Septichora falainak dőlve kísérletezünk a tárlatvezetés közbeni alvással. Vezetőnk, egy körülbelül százötven centis hölgy, a huszonvalahány fiútól/férfitől nem megrettenve magyaráz a rómaiak temetkezési szokásairól, de hiába a szépen díszített falak és gyereksírok, mi leginkább csak annak örülünk, hogy bejöhettünk valahova az eső elől.

június 25., kora délután

Leszedjük a keresztvizet a túraútvonal kitalálóiról, és talán még a Mindenhatóról is, ha mernénk, hiszen a legrosszabb szakaszon bocsátott ránk óriási esőt. Húsz százalékos emelkedőn kaptatunk a Mecsekben fölfele, szidjuk a bringáról leszállókat, szidjuk a bringáról nem leszállókat, ipari mennyiségben fogyasztjuk a gumicukort. Aztán jön a lejtmenet, a lejtő szintén húsz százalékos, az életveszély ennél kicsit magasabb.

június 25., este

Miközben önfeledten ugrálunk a profin kialakított stégről, osztályfőnökünk lamentálását hallgathatjuk szálláshelyünk, Orfű fesztiváljának elmainstreamesedéséről, két osztálytársunk pedig egészen bizarr fürdőgatya-cserét bonyolít le a víz alatt. Jó piarista szokás szerint lehetőségünk nyílik számunkra teljesen ismeretlen embereken felhúzni magunk, hiszen mellettünk egy házaspár fülrepesztő angol kiejtéssel készíti fel hároméves gyermekét az életre.

június 26., dél

Az élboly egy különösen élvezetes lejtő után a mágocs-alsómocsoládi vasúti átjárónál pihen, várjuk a többieket, a megtett szakaszt beszéljük át. Hosszú várakozás után a lejtő utolsó kanyarjában kezdenek feltünedezni a többiek, minden a megszokottak szerint megy, míg egyik társunk kereke meg nem csúszik a vizes talajon. Az ő felszerelése tropára megy, de szerencsére nagyobb baj nincs, mivel a mögötte érkezők profi módon rántják félre a kormányaikat.

június 26., délután

Ez a nap sem múlhat el heves szitkozódás nélkül, ugyanis, mikor Tolna vármegye határában kiderül, hogy eredeti útvonalunkra valaki alattomosan magánterületet helyezett el, a rögtönzött konzílium az off-road mellett dönt. Mint kiderül, ha nem is rosszul, de átgondolatlanul, mivel az előzőekben megénekelt heves esőzések miatt a földút sártengerré változott. Ha az ember egy fél pillanatra abbahagyja a taposást, elsüllyed, és az út nem rövid. Egyesek felvetik, hogy ebből lesznek később az emlékek, és ezt, bár szívünk mélyén egyetértünk vele, heveny nemtetszéssel fogadjuk.

június 27., délután

Egyik osztálytársunk köré tömörülve nézzük a vízilabdavébé elődöntőjét. Be nem tervezett megálló egy faluban, de nagyon jól jön, hiszen egyrészt végigizgulhatjuk Vámoszék spanyolok elleni győzelmét, másrészt egy szimpatikus úr a szomszédból meghallja, hogy ivóvízre van szükségünk, és beenged minket a kertbe tölteni.

június 27., este

Már az összes poént meghallgattuk ma esti szálláshelyünkről, Balatonőszödről, így nyugodt hangulatban várjuk a vacsorát. A reformátusoktól bérelt, nemrégiben felújított szállás az eddigiek közül talán a legjobb, bár ilyen szempontból el vagyunk kényeztetve idén. Vacsoránál a már hagyományosnak tekinthető élménymegosztós imával zárjuk a napot, és sajnos Szabó tanár úr ofőhelyettesi regnálását is.

június 28., dél

Megkezdjük a Balaton-Budapest bicikliutat, azaz a túra utolsó szakaszát. Reggel a német multinál már néhányan leváltak a csapatról, beleértve ennek a beszámolónak a szerzőjét, így a továbbiakban társaim beszámolójára támaszkodom. Egy házaspárral előzgetjük egymást, fél óráig mi vagyunk elől, fél óráig ők, majd az emelkedőn, arcukon vigyorral, elektromos biciklijeik segítségével végleg lehagynak minket. Nem örülünk.

június 29., kora délelőtt

Székesfehérváron, szintén jó piarista szokás szerint, bolyongunk. Röpke tíz perc alatt háromszor nem lelénk a helyes utat, de végül épségben és jó egészségben megérkezünk az Aldihoz. Itt könnyű reggeli után egyértelmű többséggel megszavazzuk, hogy itt szálljunk vonatra, nem a Velencei-tó környékén. Ezzel megpróbáltatásaink, és a túra lényegi része véget érnek. Jövőre állítólag evezéssel folytatjuk.

Maróti-Agóts Mátyás