“Vedd a Szentlélek ajándékát”

2019. február 23-án részesült a bérmálás szentségében végzőseink köréből nagyjából 30 fiatal. Sok előítélettel és feltételezéssel terhelt ez a szentség, melyet a keresztény felnőtté válásként szoktunk leginkább emlegetni, melyben mint sok más helyzetben, itt is eltér a piarista hagyomány a többi bérmálástól.

A bérmálás elköteleződést jelent a hívő keresztények életben, melyről a Katekizmus így vélekedik: “ugyanis a bérmálás szentségével még tökéletesebben kötődnek az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket”. A püspöki szentmise keretében élhettük át a Szentlélek kiáradását.

TÖRTÉNET

Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök, egy tucat szerzetes és néhány ministráns vonult be a bérmálási mise kezdetét jelző csengő megszólalásakor. Az első századoktól kezdve ennek a szentségnek kiszolgáltatását a püspök végezte, bár akkor még gyakran a keresztség szentségével közösen kiszolgáltatva. A szertartásban a püspök egyesével szólítja bérmanevükön a bérmálkozókat, akiknek vállukon a bérmaszülő keze fejezi ki a szentségben való támogatásukat, majd a Nagycsütürtökön szentelt krizmával megkeni őket a “Vedd a Szentlélek ajándékának jelét” szavak kíséretében. Egy-két régebbi legenda is kering a bérmálásról a megkenés szertartása körül. A püspök atya egyházmegyéjének történelmében kutatva találtunk egy szalézi visszaemlékezést ebben a témában: “Aztán jött az esemény, és az ilyenkor egykor szokásos, bátorító "suhintás" (magyarul: pofon) - Albert atya [...] különös előszeretettel eleveníti meg ezt a hagyományt mindig újra, de csak rendtárssal szemben.” Ez nálunk egy kézszorításban és pár bátorító szóban kimerült, azonban biztosan találni még plébániákat, ahol ez a hagyomány még él.

FELNŐTTSÉG

A bérmálást még az előző századokban leginkább a 7-12 éves korosztálynak szolgáltatták ki, de bizonyos helyeken ma is divatos a felfogás, hogy jobb minél előbb felvenni ezt a szentséget, és néha ezért is ütközik értetlenségbe, hogy a piaristáknál miért van ilyen későn.

A latin szokás évszázadok óta az "aetas discretionist", az “értelem használatának” korát jelöli meg alsó korhatárként a bérmálás felvételéhez. Aquinói Szent Tamás szerint “A testi életkor nem mérvadó a lélek számára, ezért az ember már gyermekkorban elérheti a lelki tökéletességet”. A pesti piarban már hagyománya van a nagykorúsághoz kapcsolódó életkori határnak, hiszen a szentség felvételéhez elengedhetetlen a személyes meggyőződés és komoly készülés. A felkészülés egyik része kötött: a diákmisék utáni felkészítők, másfelől mindenki egyénileg lélekben készül keresztény identitásuk megerősítésére. A prédikációban a püspök atya hétköznapi példákkal, szemléletesen hívott mindenkit a felnőtt keresztény életre, melyben az önzetlen, feltétel nélküli szeretet a mozgatórugó.

Az idei bérmálásban a bérmálkozókért imádkozó hozzátartozók, a meghitt szentmise énekei és a liturgia szépségét emelő tömjénfüst környezetében valóban úgy érezhettük, a Szentlélek kiáradt.

A közös fotózás és kézszorítások után a családok az ünneplést, valamint az Egyház küldetésének továbbterjesztését az összeverődött rokonság körében folytatták, lelkükben egy megerősítéssel közelebb az Úrhoz.

Szöveg: Forián-Szabó Miklós, piarinsta
Fotó: Schmutzer Áron, Szabó Márton, piarinsta