Hogyan (viszo)nyúljunk egy (mászó)falhoz?

Történelemóráinkról emlékezhetünk rá, hogy a falak a várak és városok elengedhetetlen (megkerülhetetlen!) részei. Falakkal jelöljük a határainkat és tartjuk távol az ellenségeinket a lakhelyünktől. Falakkal rettentjük el a javainkat kívánókat és falakkal választjuk szét az ideológiai és vagyoni különbségeket a világban, és sokszor a közvetlen élőhelyünkön is. A modern, városi kultúra viszont úgy, mint sok mindenben, a falak szimbolikájában és használatában is jelentős változásokat eszközölt: Ma már egyenesen saját örömünkre, elválasztó funkció nélkül építjük a falakat és lelkesen ostromoljuk azokat. Na de hogyan is szemléljük a régi és új falakat? És hogyan használjuk ennek tükrében az új iskolai mászófalat?

November 28-án, pénteken megszentelésre és felavatásra került az új iskolai mászófal, ami az Aktív Magyarország Program támogatásával épült a földszinti aulában. A teljes felvétel és képgaléria a cikk alatt található. 

Cocordia civium murus urbium, vallja a latin bölcsesség: A polgárok egyetértése a városok fala. Bár a mondás nagy igazságot rejt, a város bürokratikus funkcionalitása és a lakossági konszenzus mellett a városfal mérete és fizikai ereje is legalább olyan jelentős szerepet játszik a lakók biztonságérzetében. A fal klasszikusan az a védmű, ami mögé behúzódva nagy hatékonysággal védhetők a közös javak, de falakat húzunk a birtokunk határára is, hogy megerősített kerítéssel jelezzük, innentől már a mi tulajdonunk, ingatlanunk következik. Emlékezzünk csak vissza szegény Remusra, aki pökhendi módon átugorja a Romulus által emelt védművet aláírva ezzel saját halálos ítéletét. 

Egy másik, ismertebb hagyomány szerint Remus, bátyját kigúnyolva, átugrotta állítólag az új falakat; emiatt Romulus haragra lobbant, és e szavak kíséretében: "Így jár a jövőben, aki átugorja falaimat" - megölte őt. Romulus tehát egymaga kapta kézbe a hatalmat; a várost megalapítása után alapítójáról nevezték el. (T. Livius: Ab urbe condita. I.7.)

A fal a határkijelölés mellett a védekezést, jobb esetben az elrettentést szolgálja. Ugyan kinek lenne önszántából kedve felmászni egy olyan védműre, aminek a tetejéről nagy mennyiségű forró szurokra, esetleg kipihent várvédők csapásaira lehet számítani, de semmiképpen sem kedves fogadtatásra? A fal tekintélyt parancsol és elrettent, a legutóbbi időkig senki nem vetemedett önszántából egy kiadós falmászásra. Igaz vagy sem, hogy a Kínai Nagyfal az űrből is látszik (egyébként nem igaz), a gigantikus védmű örömteli meghódítása aligha szerepel a környékbeli népek kedves legendái között.

Híres falak megmászásáról csak ostromszituációkban hallottunk, esetleg szökési kísérletek alkalmával kerülhetett rá sor. Mert bizony van az úgy, hogy nem idegenek kizárására, hanem helyiek benntartása végett emel falakat a hatalom. A hideg háború szimbólimává váló Berlini Fal szintén nem látszik az űrből, pedig nevével ellentétben egy többszörös, tehát fallal, aknázott határmezsgyével, őrtornyokkal, szögesdrót-akadályokkal megerősített védmű volt, ami Nyugat-Berlint vette körül, de valódi célja természetesen a Német Demokratikus Köztársaságból nyugatra "vándorló" kelet-németek visszatartása volt - bármi mást is állított a szocialista hatalom vagy Walter Ulbricht SED-pártfőtitkár, aki a fal megépítésének előestéjén szabályosan képen hazudta a honfitársait mondván: "Niemand hat die Absicht eine Mauer zu errichten." (Senkinek sem áll szándékában falat emelni). 

Forrás: Múlt-kor magazin

A német nyelvben két szó is "falat" jelent. A Mauer, amit Walter Ulbicht nem szeretett volna emelni és ami a fenti murus szóval erős kapcsolatban áll, kültéri védmű, jellemzően kőből és cementből megmunkálva. Egy épület falát és a beltéri elválasztó falakat is, amik nem feltétlenül kőből készülnek, a die Wand megnevezés illeti, a mászófalunkat is Kletterwand-ként kell majd bemutatni az érkező német vendégeknek. 

Az angolban ez a különbségtétel nincs meg.  Ezt érzékelhetjük abból a tényből is, hogy a Berlini Faltól vett végső búcsút kétségtelenül a Pink Floyd The Wall rockoperájának berlini előadása hozta el. Az együttes a modern városi ember magánynak és az elszigetelődésnek szolgáltat metaforát a címadással, mely talán a hideg háború groteszkségének és a világ fájdalmas kétosztatúságának is mementót állít. 

A fal, mint védmű megmászhatóságára és remek metaforikus funkciójára még Walter Ulbricht előtt az ötvenes évek úttörő diktátora, Rákosi Mátyás kultúrpolitikusai is felfigyelhettek, ugyanis a szocialista tervgazdaság alapját adó terv mielőbbi teljesítése iránti versengést is falat mászó munkások képével illusztrálták:

Képek: Pataki Domonkos, Farkas Olivér, Szőke Máté // Piarinsta

Felvétel és hang: Forián-Szabó Ábel, Liszka Zsombor Pál // Piarinsta