Háromkirályok, kiválasztottak, vagy amit akartok

Mint minden diák, mi is évről évre fájdalmasan vesszük tudomásul, hogy vízkereszt ünnepe szerencsés spanyol, olasz vagy épp osztrák kortársainkkal ellentétben számunkra nem munkaszüneti nap Magyarországon, így ahelyett, hogy ajándékok érkezését várhattuk volna otthon, idén is újabb iskolai tanítási napnak néztünk elébe, de azért a megszokott napirendünk az ünnep miatt megváltozott.

A nap legfontosabb eseményeként az első tanítási óra helyett a három kisebb, második óra helyett pedig a három nagyobb évfolyam szentmisén vett részt.

Első órában Zsódi Viktor tartományfőnök úr a három napkeleti bölcs alakját helyezte ünnepi beszéde középpontjába. A három tudós egy csillagászati anomália megfigyelése nyomán úgy döntött, hogy kilép komfortzónájából, s a védett obszervatórium helyett a valóságot választva személyesen felkeresi az újszülött királyt. Elszánásuk megfékezője Heródes lett volna, aki ahelyett, hogy vállalta volna a kockázatot, hogy maga is kilépjen a valóságba, inkább a régi dolgok megtartása és kontrollálása mellett döntött, s hazudott a bölcseknek, akiket azonban nem lehetett megfékezni. Ők végül Istennel való találkozásuk után más úton tértek vissza hazájukba, hiszen Isten megismerése megváltoztatja az ember életét, nem járhat többé a megszokott úton. A bölcsek és Heródes döntése a mi döntésünk is, amikor a virtuális valóság helyett mi is követjük a minket vezető csillagot, felismerjük, ha valaki segítségre szorul, ha valakit kiközösítenek, vagy csak másokért el kell hagynunk komfortzónánkat, ahogy a bölcsek is tették.

A nagyobb évfolyamoknak szóló szentmisén Szakál Ádám tanár úr a kiválasztottság felelősségére hívta fel a figyelmet, a zsidó nép kiválasztottságát a piarista lét kiváltságával állítva párhuzamba.

Az idei vízkereszt különlegessége volt, hogy első órában a közös iskolai misén egy a piarista szerzetesnövendékek életében fontos szertartás is helyet kapott. Ez a szolgálatfelvétel szertartása volt, ami a piarista küldetés és a papság egyes elemeit hangsúlyozza, illetve ad hozzá felhatalmazást, elmélyülési lehetőséget. Morvai Gábor a szegény gyerekek piarista szolgálatát, Tóth Gábor és Turi Gellért a kísérés szolgálatát vette fel. A szertartás során a jelöltek áldást kaptak a tartományfőnök atyától az adott szolgálat kapcsán, és az Egyház társadalmi tanításának kompendiumát (a szegényeket illetően), illetve egy Mária-képet és -imát kaptak (utalva rá, hogy Mária Jézus, az Egyház és a piaristák kísérője).

A mise után a diákok visszatértek a tanórák megszokott rendjéhez, néhány kilencedikes ministráns pedig elindult Szakál Ádám tanár úr, valamint Zsódi Viktor tanár úr vezetésével, hogy a hagyományhoz híven megszenteljék a tantermeket és egyéb helyiségeket az iskolában. A házszentelők a tanórák közben énekelve érkeztek a termekbe, ahol tömjénfüsttel és szentelt vízzel elnapolták a dolgozatokat, megáldották a ,,házat”, és minden ,,lakóját”, majd énekszóval hagyták el a szobát.

Végül az áldás erejében bízva folytattuk a tanítási napot, s próbálunk azóta is a bölcseket követve komfortzónánkat elhagyva helytállni feladatainkban. A napközbeni intenzív havazásnak köszönhetően pedig még az is előfordulhat, hogy nekünk is (szó szerint) más úton kell hazatérni otthonunkba…

Szerző: Szirmai Boldizsár // Piarinsta

A szöveget gondozta: Balogh Veronika // Piarinsta 

Fotók: Szőke Máté // Piarinsta