A végidők krónikája – fókuszban iskolánk 309. tanévének utolsó napjai

A tanév utolsó hete évről évre hagyományos programokat kínál, amelyek mégis mindig kicsit másképpen alakulnak. A Diákönkormányzat megmutatja szervezőkészségét, sor kerül az iskolai focibajnojságra, s az évzáró hálaadó szentmisén az értékelés és hála mellett a nyári szünet tervei is előtérbe kerülnek. Az idei utolsó hét eseményeiből szemezgetünk az alábbiakban.

Június 15-én került sor az idei DÖK-napra. A korábbi évekhez képest újdonságnak számított, hogy a sportos szabadtéri programok lebonyolítása helyett célja volt a szervezőknek, hogy a programoknak kulturális értéke is legyen. A szervezés nehézségét az adta, hogy hétfő lévén a legtöbb múzeum és kiállítás ilyenkor zárva tart, de ez nem okozhatott valódi problémát a diákönkormányzat képviselőinek, ötleteiknek hála minden osztálynak akadt program.

A hetedik és nyolcadik osztályosok a Toldi moziban A tanári szoba című filmet nézték meg, majd közös beszélgetésen vettek részt. A 8. b osztály a mozi után még visszalátogatott az iskolába, ahol BLS újraélesztési képzésben részesült - a Groupama Biztosító és a tanárok, illetve diákok közül kikerülő instruktorok jóvoltából.

A kilencedik, tizedik és tizenegyedik évfolyam az Erasmus+ program résztvevőinek előadásait hallgatta meg, melyet francia süteménnyel és bonni gumicukorral édesítettek meg az előadók. A Pirainsta rövid akciója után pedig Horváth Bálint igazgató úr és Valaczka András tanár úr szakmai beszélgetését, illetve Zsódi Viktor tartományfőnök úr előadását hallgathatták meg a diákok. Iskolánk igazgatója, a Rendtartomány pedagógiai igazgatója a katolikus iskolák legfontosabb feladatait és kihívásait járta körbe, érintve természetesen a fiúiskola kérdését is. Tartományfőnök atya személyes történeteken keresztül mutatta be a hivatáskeresés és Isten tervének megjelenését a fiatal felnőttek életében. Ezután minden felsős osztály külön programon vett részt, a pesti zsidó negyedben tett sétától a csepeli bunker meglátogatásáig elég sokféle lehetősége volt a diákoknak.

Június 16-án következett iskolánk tradicionális év végi sportnapja. Az iskola diákjai ezen a napon egy komoly megmérettetésen döntötték el, hogy melyik osztály a legügyesebb a labdarúgás tudományában. A szurkolók tomboltak az izgalomtól, hogy végre megtudhassák, melyik osztály nyeri idén a bajnokságot. A labdarúgás mellett hobbiteniszezésen és futóbajnokságon is részt lehetett venni.

A felsős bajnokságon a 11.a osztály gyönyörű játékkal sorra nyerte a mérkőzéseket, mígnem a 12.b osztály meg nem fosztotta őket a dobogóra jutás lehetőségétől. A döntőben mindkét osztály esélyes volt a végső győzelemre, szebbnél szebb passzokat és gólokat láthattunk, a nézőknek is sokszor kellett kitérni a repülő labdák elől, hiszen itt nem kispályások játszottak, és nem babra ment a játék.

Az alsós bajnokságon is dolgoztak a fiúk, itt is a dicsőségért kellett küzdeni. A 7.b osztály és a 9.b osztály játéka különösen szép volt, gyönyörű passzokat láthattunk.

A felsős döntőt végül a 12.b osztály nyerte 1-2 állással a 11.a osztály ellen, bronzérmet szerzett a 10.b osztály, az alsós döntőn pedig a 9.a osztály vihette el az aranyéremmel járó büszkeséget a 8.a osztály elleni döntő után, amelynek 2-0 lett az eredménye, bronzérmet nyert a 7.b osztály.

Végezetül sor került a tanár-diák mérkőzésre, ahol a felsős osztályok legjobbjai küzdöttek meg a vállalkozó szellemű tanárokból verbuvált csapattal. A végeredmény végül döntetlen lett (1-1).

A bajnokság után mindenki szétszéledt, hiszen mind a szurkolók, mind pedig a focisták elfáradtak a nagy erőfeszítésekben, és a másnapi Te Deum-on senki nem szeretett volna elaludni.

Bár statisztikai adatokkal nem megerősített, de nagyon is valószínű tény, hogy a diákok által leginkább kedvelt iskolai eseményre került sor június 17-én: a Te Deum évzáró hálaadó szentmisére. Zsódi Viktor tartományfőnök atya prédikációjában azonban rámutatott, hogy ez a szentmise nem csak a tanév értékeléséről és a háláról szól, hanem a szünet tervezéséről, a felelősségvállalásról is. Az olvasmány szerint Salamon király bölcsességet kívánt magának, amire a piarista diáknak is nagy szüksége lehet, ha különbséget akar tenni jó és rossz szüneti időtöltés között, s homok helyett sziklára építené a vakációra vonatkozó minden tervét.

A szentmise után sor került a hagyományos iskolai díjak átadására. Idén a Kalazancius-díjat Gauland Kristóf Csaba, a Sík Sándor-díjat Szabó Lukács Iván és Meskó Hunor végzős diákok kapták. Közösségi szolgálataikért pedig iskolai emlékéremmel tüntette ki a tanári kar Makó Ambrust, Kökény Vincét, Mikó Dománt, Liszkay Simont és Mizsey Péter Pált. Tudományterületenkénti elismerést Gödölle Jakab, Horváth-Tomka Donát, Balogh Ákos, és Osztroluczky Márton vehetett át.

Nagyon büszke lehetett iskolánk a sok versenyeredményre, de a díjazottak felsorolása és megtapsolása így már kész türelempróbának bizonyult. Mivel pedig az olvasó türelmét nem jó próbára tenni, tanulmányi eredményeink témájával, illetve csapatsportban elért eredményeikkel egy-egy külön bejegyzésben foglalkozunk.

Az év utolsó tanítási napja június 19-re esett, amely persze már korántsem tanítással telt. Több osztály már megkezdte a nyári túráját, az itthon maradóknak viszont egy komoly hegymászás jutott: iskolánktól indulva ugyanis a Gellért-hegyre túráztak, egészen a csúcsra, ahol a felújított Citadella megtekintésével töltötték a napot.

Reméljük, a nyár ennél keményebb próbatételeket is kínál majd, s minden diáknak sikerül felelősségteljesen alakítania a feltöltődés napjai - követve tartományfőnök atya és igazgató úr tanácsait, figyelmüket "halló szívvé" lelassítva, igazi intellektuális és közösségi kihívásokat keresve maguknak.