2020. április 9.

Nagycsütörtöki szertartás és családi imádság estére

Az alábbiakban a nagycsütörtök közösségi, családi imádságához adunk javaslatokat. A nagycsütörtöki szertartást élőben közvetítjük este hattól a budapesti Piarista Kápolnából (közvetítés a cikk alján).

Az esti vacsoránál különösen is megemlékezhetünk Jézus utolsó vacsorájáról. A vacsora előtt mondjuk el, hogy a keresztény embereknek a kenyér nemcsak egyszerűen étel, hanem mindig az oltáriszentségre emlékeztet minket. Minden közös étkezés pedig az utolsó vacsora közösségére és a szentmisére emlékeztet minket.

A vacsora előtt azt is meg lehet beszélni, hogy ki hiányzik nekünk az asztaltól, akit úgy érzünk itt lenne a helye, hiányzik nekünk most. Jézus az utolsó vacsora asztalához mindenkit várt, önmagát mindenkiért áldozta föl, arra vágyott, vágyik, hogy minden ember eljusson a mennyei lakomára. Megteríthetünk egy üres helyet, ahová névtáblákkal vagy a gyerekek által lerajzolva odatehetjük, akiket szeretnénk, hogy velünk lennének (ezt utána akár fényképen el is küldhetjük nekik).

A vacsora elején felolvasható a szentmiséből is ismerős Szent Pál apostol Korintusiakhoz írt első levelének részlete (1Kor 11,23-26)

„Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, 24hálát adott, megtörte és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, melyet értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” 25Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” 26Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

Könyörgés

Kérünk mindenható Istenünk,
hogy amint most ezekkel az ételekkel megerősítesz,
és az asztal körül közösségre hívsz minket,
tégy minket egykor szent Fiad örök lakomájának részesévé is.
Krisztus ami Urunk által.
Ámen.

A szülők most az egyes fogásokra áldást mondhatnak (akár egyenként, amikor az asztalhoz hozzuk őket) vagy csak a kenyér fölött, amit személyesen is kioszthatnak a gyerekeknek.

  • „Áldd meg Urunk az asztalunkra tett kenyeret! Emlékeztessen minket minden morzsája az Atya szeretetére, aki gabonát, vizet és sót teremtett és emberi erőt, amellyel elkészülhetett a kenyerünk és emlékeztessen minket Jézus szeretetére, aki megtörte a kenyeret az utolsó vacsorán, hogy mindig velünk maradjon.”
  • „Áldd meg Urunk ezeket az ételeket, amelyek testünket éltetik, erőt adnak nekünk a holnapi naphoz és gondos elkészítésük és békés elfogyasztásuk az egymás iránti szeretetünket is éltetik.”
  • „Áldd meg Urunk ezeket az édességeket, hogy arra az örömre indítsanak minket, amivel megteremtetted a világ minden különleges szépségét és közénk hozza azt a boldogságot, amely Jézus és tanítványainak közös lakomáin jelen volt.”

Elmélkedés Ferenc pápa gondolatairól (felnőtteknek, középiskolásoknak)

Ferenc pápa ezt a rövid homíliát, 2019. évi nagycsütörtöki szertartás keretében mondta el a Rómához közeli Velletri település börtönének rabjainak, akiknek a lábát a beszéd után meg is mosta.

Köszöntelek mindnyájatokat, és köszönöm a kedves fogadtatást!

Néhány nappal ezelőtt kaptam egy gyönyörű levelet, amelyet néhányatok közösen írtatok, olyanok, akik ma nem lehetnek itt, de nagyon szép dolgokat írtak, és szeretném megköszönni ezt nekik.

Ebben az imában szoros egységben vagyok mindenkivel: azokkal, akik itt vannak, és azokkal is, akik nincsenek itt.

Hallottuk, mit tett Jézus. Érdekes, azt mondja az evangélium: „Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott”, vagyis Jézusé volt minden hatalom, minden. És azután elkezdi a lábmosást. Olyan cselekedet ez, amelyet a rabszolgák végeztek abban a korban, mert akkoriban nem voltak leaszfaltozva az utak, és a házba érkező embereknek poros volt a lába. Amikor valaki látogatóba vagy ebédre érkezett, a rabszolgáknak volt a dolga, hogy megmossák a lábát. És Jézus ezt a tettet hajtja végre: megmossa lábukat. A rabszolgák feladatát veszi át. Ő, akinek kezében volt minden hatalom, ő, aki az Úr volt, rabszolgamunkát végez. És aztán ezt tanácsolja mindenkinek: „Ezt tegyétek ti is egymás közt!” Vagyis szolgáljátok egymást, legyetek testvérek a szolgálatban, ne a nagyra törekvésben, vagyis ne akarjatok mások fölé kerekedni, másokat elnyomni, nem, hanem legyetek testvérek a szolgálatban! Szükséged van valamire? Rászorulsz valamilyen szolgálatra? Majd én megcsinálom neked! Ez a testvériség. A testvériség alázatos, mindig: szolgál. És én azért végzem el ez a cselekedetet – az egyház azt akarja, hogy a püspök minden évben elvégezze, egyszer egy évben, legalább nagycsütörtökön –, hogy utánozzam Jézus tettét. És a püspök azért is teszi ezt, hogy jót tegyen a példával magának is, mert a püspöknek nem a legfontosabbnak kell lennie, hanem a legszolgálóbbnak! És mindannyiunknak a többiek szolgájának kell lennünk!

Ez Jézus szabálya és az evangélium szabálya: a szolgálat szabálya, nem az uralkodásé, nem mások bántásáé, nem mások megalázásáé. Szolgálat!

Egyszer, amikor az apostolok egymással veszekedtek, és arról vitatkoztak, hogy „ki a legfontosabb közöttünk”, Jézus fogott egy gyermeket, és azt mondta: „A gyermek. Ha szívetek nem lesz olyan, mint egy gyermeké, nem lesztek tanítványaim.” Gyermeki szív, egyszerű, alázatos, szolgáló. És hozzáfűzött egy érdekes dolgot, amelyet összeköthetünk mai cselekedetével. Azt mondja: „Vigyázzatok, a népek vezetői hatalmaskodnak, de köztetek ne így legyen. A legnagyobbnak szolgálnia kell a legkisebbet. Aki legnagyobbnak érzi magát, annak szolgának kell lennie.” Nekünk, mindnyájunknak is szolgának kell lennünk!

Igaz, hogy az életben akadnak problémák: veszekedünk egymással…, de ennek múló dolognak kell lennie, időlegesnek kell lennie, mert szívünkben mindig ott kell lennie ennek a mások iránti szeretetnek, a másik szolgálatának.

És ez a cselekedet, amelyet ma elvégzek, legyen mindannyiunk számára olyan gesztus, amely segít, hogy még inkább egymás szolgái legyünk, még inkább egymás barátai, még inkább egymás testvérei legyünk a szolgálatban!

Ezekkel az érzésekkel folytatjuk a szertartást a lábmosással.

Esti imádság - "virrasztás"

Mindenki számára osszunk ki egy-egy gyertyát vagy mécsest, és tegyük egy nagyobb gyertya köré, ami Jézust jelképezi. A mellékelt képek közül is nyomtathatunk egyet (vagy kivetíthetjük, laptopon is megjeleníthetjük). (Ha virágvasárnap már volt mindenkinek saját gyertyája, lehet ugyanaz.) 

Olvassuk fel az ide tartozó evangéliumot:

„36Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük. 37„Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. 38Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” 39Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” 40Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem? 41Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” 42Másodszor is elvonult és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” 43Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. 44Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 45Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: „Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül.”

„Ezek az evangélium igéi” „Áldunk téged Krisztus.”

Ezután mindenki gondolkodjon el és mondjon egy valamit, amiben szeretne figyelmesebb lenni, „jobban ébren lenni” a napokban vagy a közeljövőben. Vagy: Mondjunk egymásnak valamit, hogy a kitett képen vagy a szövegben, mi fogott meg minket, mi tetszett?

Záró imádság

Testvér és szolga
Az Úr letérdelt.
És szemünk nem tudta befogadni,
még csak rá sem mertünk pillantani.
Mintha csak a nappal viaskodtunk volna.
Égett az arcunk.
Lángolt a szemünk.
Le is hunytuk gyorsan.

Ne, Uram! Ezt ne!
Lehetsz egy közülünk, a testvérünk, de nem a szolgánk.
A rabszolgánk meg végképp nem.
Te ne térdelj le senki előtt.
Nincs szükségünk alázatos vezérre.
Hogyan is állhatnánk ki a társadalom elé
egy olyan vezetővel, aki letérdel sajátjai előtt?
És mi hogyan is borulhatnánk le a nyáj elé?
Hogyan is vetkőzhetnénk le felsőbbrendűségünket?

Ellenkezés és kiáltások nélkül ment a keresztre,
és mi elképedve néztük.
Rémülten menekültünk,
talán mert szégyenkeztünk vezérünk miatt.
Csak a pogányok és az asszonyok ismerték el őt.

Aztán mégis visszatértünk, Uram,
mert szeretnénk, hogy közünk legyen hozzád, akárcsak Péternek.
Könyörülj, Urunk, gyenge hitünkön.

MI ATYÁNK…

Az ima befejeztével először Jézus gyertyáját fújjuk el, jelképezve, hogy elfogták, „nincs velünk”.

A nagycsütörtöki szertartás élő közvetítése 

Segítség a lelki áldozáshoz

Lobmayer Imre piarista atya írása

Amikor a miséző pap a szentmisében magához veszi az Oltáriszentséget, figyeljünk magunkba, tekintsünk rá a szentáldozás utáni vágyunkra. Segíthet az összeszedettséghez, ha becsukjuk a szemünket.

Elmondom Jézusnak a szentáldozás utáni vágyamat. Pl. ilyen módon:
Jézus, vágyom arra, hogy megérezzem, hogy hozzám jössz.
Szeretnék bensőségesen találkozni veled.
Szeretnék megnyugodni jelenlétedben.
Szükségem van biztos támaszra, amit csak Te nyújthatsz nekem.
Vágyom arra, hogy felemeld a lelkem, átalakíts, hasonlóbbá váljak hozzád.

Arra gondolok, hogy Jézus vágyódik arra, hogy megadhassa mindezt nekem. Pl. ilyesféleképpen szól hozzám:
Vágyom arra, hogy érezd, hogy hozzád megyek.
Hogy átélhesd velem a találkozást.
Hogy megnyugvást adhassak.
Hogy támaszod lehessek.
Hogy felemelhessem a lelkedet, és szebbé alakíthassam.
Az ajtóban állok, és kopogok. Aki ajtót nyit, ahhoz bemegyek, és vele étkezem. (vö. Jel 3,20)

Most arra gondolok, hogy hívom Jézust, jöjjön közel hozzám, és Jézus közel jön.
Hogyan érzem a közelségét?
Szólhatok is hozzá. Pl. ilyen szavakkal:
Növeld bennem a hitet abban, hogy keresztségemnél fogva egy vagyok veled.
Az én kezeim a Te kezeid is.
Az én lábaim a Te lábaid is.
Az én arcom a Te arcod is.
Erősítsd bennem a reményt, vagyis a bizalmat abban, hogy most felemelsz, átalakítasz, azt teszed velem, amire most szükségem van.
Tökéletesítsd bennem a hálás szeretetet irántad és embertársaim iránt.

Esetleg elmondom még ezt a sokak által ismert imádságot is:
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz,
moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád,
és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké.

Ámen.

Aktuális hírek

Események

március
29
péntek

Tavaszi szünet

31
vasárnap

Húsvétvasárnap

KM napja

április
01
hétfő

Tavaszi szünet

02
kedd

Tavaszi szünet

Minden jog fenntartva © 2024

Design by alphapro.hu

Adatkezelési tájékoztató Impresszum