„Elég jól kell csinálni, nem tökéletesen” - interjú Szakál Ádám piarista tartományfőnökkel

Kecskeméten végzett piarista diák, később Budapesten piarista tanár, jelenleg tartományfőnök. Vajon mik tartoznak a feladatai közé? Mi szerepelhet a bakancslistáján? Erről kérdeztük Szakál Ádámot, a jelenlegi piarista tartományfőnököt.

Ma reggel Gödről vagy Budapestről jött be dolgozni?
Gödről.

Mikor alszik Budapesten?
Kétszer alszom fent Pesten. Hétfőn és pénteken tanítok az iskolában, az ezt megelőző estéken alszom bent. Egyszerűen praktikus okokból: nulladik vagy első órám van.

Mi az oka annak, hogy Gödre költözött? Hiszen eddig az összes tartományfőnök Budapesten lakott.
Úgy láttam - és mástól is hallottam ezt tanácsként -, hogy egy vezetőnek jó, ha az utódjának ad egy kis teret. Azzal, hogy én Gödre költöztem, meg tudom adni a szabadságot annak, aki a budapesti iskolában átveszi az én feladataimat. Ha időnként váltjuk egymást a vezetői szerepekben, az lehet, hogy a rendszernek jó. A “több szem többet lát” időben nézve azt jelenti, hogy a következő javítja azt, amit én nem biztos, hogy jól csináltam. Ő is fog elrontani dolgokat. De hát elég jól kell csinálni, nem tökéletesen.

Gondolt már korábban arra, hogy tartományfőnök lesz?
Azért tartom veszélyesnek mindig ezt a kérdést, mert ha valaki ezután azt olvassa, hogy "igen", akkor azt hiszi, hogy karrierista vagyok. De azt hiszem gondoltam rá, vagy legalábbis számoltam vele, mint lehetőséggel. Én magam úgy lettem piarista, ha a hivatástörténetemet nézem, hogy figyeltem mit csinálnak a tanáraim, és azt mondtam: én ezt meg azt máshogy csinálnám. És utána ez elgondolkodtatott. Miért mondok én ilyet? Úgy néz ki, hogy számomra ez az adott dolog fontos. Talán a tartományfőnökséggel is így volt: ha én lennék tartományfőnök, ezt meg azt máshogy csinálnék. Ez nem azt jelenti, hogy akartam tartományfőnök lenni, de nem zártam ki, mint lehetőséget. Én egyébként mindenkit arra bíztatok, hogy érdemes így gondolkodni. Ha megkérnek, akkor lehet, hogy látnak benned fantáziát. Utána pedig fel kell nőni a feladathoz. Hát, most ezen dolgozom. Remélem sikerül valamennyire.

Nem kelt kétségeket Önben ez a felelősségteljes munkakör?
Igen, vannak elbizonytalanodásaim, hogy én vagyok-e a legmegfelelőbb. Ugyanakkor el kell fogadnom, hogy ha megkértek, akkor valaki alkalmasnak látott. Talán hasonlít ez a hivatáshoz is: Isten lát bennünk valamit. Nem biztos, hogy akarod, de mégis azt mondod: ha már az Isten gondolkodott erről, ide tett, akkor lehet, hogy lesz belőle nekem valami. Én is azt remélem, hogy a tartományfőnökség nem csak nehézségeket, hanem örömöket is jelent majd. Például adhatok riportokat is. Azelőtt nem kerestek ilyenekkel. (Nevetve.)

Szeptember óta tartományfőnök. Tart még most is órákat a gimnáziumban?
Igen, a 7.a-ban van még órám. Igazából szerettem is volna, hogy legyen valamennyi órám. Ezáltal marad ilyesfajta közvetlen kapcsolatom a diákokkal. Azonkívül furcsán hangzik, de szórakoztató is, tehát szeretem csinálni. Pihenés jellege is van.

Mi az, ami tartományfőnökként is a diákokhoz kapcsolja? Mit tesz értük, amit esetleg mi nem érzékelhetünk, mert nem olyan közvetlen?
Mindent a diákokért teszünk, azért vagyunk. (Nevetve.) Ne menjen senki se piarista szerzetesnek, se tanárnak, se orvosnak - és itt mondhatnék bármilyen foglalkozást - úgy, hogy nincs hozzá kedve, nem leli benne örömét. Ezt mi a rendben úgy szoktuk mondani, hogy nem csak a  hivatást kell gondozni, hanem a hivatáskultúrát is. És ez az egész világról szól, talán olyasmiről is, ahogy az Isten gondolkodik a világról. Az Isten nem feladatból teremtette a világot, hanem mert örült neki. Tulajdonképpen még a munkát is. Tehát Istentől kapjuk az első olyan példát, hogy a munka az jó. Az alkotás az jó. És hogyha van választásunk, akkor olyan munkát válasszunk, aminek örülünk. Hát és ilyen a piarista hivatás is, a szerzetesi hivatás. Csak áldozatból nem érdemes.

Konkrétabban pedig sok munkatársammal - feltétlenül idehoznám az igazgatókat és házfőnököket is-, dolgozunk azon, hogy az anyagi, pedagógiai, infrastrukturális és jogi háttér biztosítva legyen az iskoláknak, intézményeknek. Ez egyszerre az elsőre nem látványos háttér fenntartását is jelenti, de folyamatosan kell foglalkoznunk ezeknek a fejlesztésével is. Ezekben a feladatokban a tartományfőnöknek legtöbbször kísérő és döntő szerepe van, gyakorlatilag minden területet mozgatnia kell közvetlenül vagy közvetve. És ott van persze a "diplomácia", a kommunikáció és az emberi törődés feladata. Kifelé "reklámozni", képviselni is kell a rendtartományt, befelé pedig bíztatni a tanárokat, munkatársakat, erősíteni a kalazanciusi identitásukat, öntudatukat. Ezek aztán közvetve a diákokhoz is elérnek. De ismerhetnek hasonló "háttérszerepeket" az iskolában is, remélem időnként észreveszik, hogy portás, takarítónéni, konyhásnéni, iskolatitkár, gazdasági vezető, igazgatóhelyettes, igazgató, stb. nélkül nem működne az iskola. Néha talán megköszönni sem árt nekik, hogy a diákokért "háttereznek". De mindig örülök, ha ebbe a közös munkába a diákok is hajlandók belépni, akár csoportvezetőként, programszervezőként vagy, ki ne hagyjuk, például újságíróként is. Láttam már olyat, hogy valaki szívesen kimeszelt diákként egy-egy termet, vagy saját magától eszébe jutott korrepetálni az osztálytársait. Ők a tartományfőnök "titkos serege". (Nevet.)

2020. szeptember 18-án nevezték ki tartományfőnökké. Hogyan érintette? Hiszen osztályfőnök, pasztorális felelős, igazgatóhelyettes, a Kalazancius Mozgalom budapesti koordinátora is volt…
Ez a része nagyon nehéz volt. Kicsit lassan is ért utol. Ott és akkor rögtön a feladatra fókuszáltam. A legszemélyesebb és így a legnehezebb is az osztályomnak az elengedése volt. De az első hetekben arra koncentráltam, hogy biztonságban legyenek, ki lesz az új osztályfőnök. Így nagyon hálás vagyok Szőke Máté tanár úrnak, aki kiváló osztályfőnök-helyettese volt már korábban az osztálynak, együtt dolgoztunk egy évet ezen az csapaton, és végső soron neki se volt könnyű hirtelen ezt a feladatot megkapni. Miután biztonságban láttam őket, 3-4 hét után megkönnyeztem az osztályomat. Úgy éreztem, nehéz, hogy nem találkozunk annyit, pedig de jó lenne. El kellett engedni a következő éveket is, és azt mondani, hogy nekik így lesz a legjobb. Tényleg bízom benne, hogy Szőke tanár úrral együtt ez egy kiváló osztály lesz nélkülem is. Azért persze remélem, hogy időnként találkozunk. Egy történelem szakkört még tartok azoknak, akik vállalkoznak a 8.a-ban, így egy részükkel találkozok rendszeresen is.

Milyen tervei vannak a következő káptalanig?
Az előző káptalannak a jövőterve továbbra is él. A tartományfőnök-váltás nem jelenti az, hogy azt a tervet kidobtuk volna. Azt a szerzetesi közösség hozta létre, a közösség állt mögé a káptalanon, és ezért a rendi szabályzat szerint is a tartományfőnöknek az egyik feladata a mindannapi ügyek intézésén túl az, hogy ezt a jövőtervet a lehető legjobban teljesítse, segítse annak a megvalósulását. Azaz a feladatom az, hogy segítsem, hogy megvalósuljon. Ezt a rendtagok, a tanárok, a munkatársak, a közösségek, és a diákok tudják megcsinálni. Tehát, ha például azt mondjuk a káptalani jövőtervben, hogy pedagógiai reformot, pedagógai megújulást szeretnénk, akkor én remélem, hogy a diákok is szeretnék. És amikor valami új van, egy kísérlet, és megjelenik a változás nehézsége, akkor ők is azt mondják, hogy működjünk együtt és csináljuk meg.

Nagy stresszel járó munka, amit végez nap mint nap. Hogyan tud kikapcsolódni?
Szerencsére ez sem új, megvoltak eddig is azok a hobbik, szabadidős tevékenységek, amik pihentettek. De azt látom, hogy bizonyos formái megerősödnek, például a kirándulás. Úgy vélem, hogy ez egy olyan műfaj, amivel most bátrabban is élek. Az erdőben lévő vendégeskedés sokat jelent számomra. Itt nem én döntöm el, hogy hogy állnak a fák. Azok vannak. És jól vannak! Az erdőben nem nagyon léteznek rossz dolgok. Ott még a rossz dolog is - a sár, a hideg - jó és szép. Még a küzdelem is jó és szép. És azt is érzem, hogy ezt a képet érdemes magammal hoznom a munkába is. Mert lehet, hogy a problémásnak tűnő, konfliktusosnak tűnő világunk is lehet, hogy igazából ilyen. Van hideg néha, van sár néha, de lehet, hogy egészében még azt is mondhatnám, hogy szép ez a kép. A küzdelmeinkkel együtt. Tehát ez a szórakozás így látszik, hogy spirituálisan is segít, de testileg, fizikailag is kifáraszt eléggé ahhoz, hogy még jobban aludjak, még ha gondolatok is járnak a fejemben. Otthonosság nekem az erdő. Kaland is, kihívás is, és ez így tud pihentetni.

Mi szerepel egy tartományfőnök bakancslistáján?
Tartományfőnökként az, hogy tudjak jól segíteni. Szeretném, hogy könnyebb legyen tőlem segítséget elfogadni, hogy akik rám vannak bízva, tudják elfogadni a segítséget. Az a vágyam, hogy ezt így csináljuk együtt; hogy a tartományfőnök nem utasít. Vagy ha rendelkeznie kell, akkor látszódjon, hogy ennek nincsen rossz szándéka. Ebben nekem is fejlődnöm kell, hogy ez érezhető legyen.

Bakancslista első pont. Mi van még?
Második az rajtam kívül van. A rendtartomány minden tagjának szól: szerzeteseknek, tanároknak, diákoknak, minden közösségünknek: hogy biztonságban érezzék magukat. És itt nem arra gondolok, hogy ne legyenek problémáink. Hanem valahogy az a bizalomteljes légkör alakuljon ki, amelyben alapvetően biztonságban érezzük magunkat, még a nehézségek ellenére is. Harmadik, hogy a fiataloktól ne szakadjak el.

Mi fontos Önnek, Szakál Ádám Mártonnak a személyes bakancslistán? Nem a tartományfőnökre gondolok.
Szeretnék egyszer közvetlenebbül szegény gyerekekkel foglalkozni. Érzem, hogy ott lenne kihívás. Aztán az is van, hogy Molnár Lehel tanár úrral megegyeztünk, hogy milyen jó lenne a Kárpátok gerincén végig túrázni. Kiszámoltuk, hogy 15-20 évig tartana. Úgyhogy igen hamar el kell kezdenünk, ha évente alig egy hetünk van rá. De hátha! Sose lehet tudni… Továbbá szeretnék pár Magyarország-környéki folyót meghódítani evezős túrán. Végül pedig: asztalos is szeretnék lenni. Csak hát az idő…

Mit lát máshogy tartományfőnökként?
Engem a legfőbb célok lelkesítenek. Amik nem az apróságok, hanem ahova el akarok érni, amit meg szeretnék csinálni, amit meg szeretnék teremteni. Ne vesszünk el a részletekben, hanem a részleteket mérjük ehhez.

Például?
Ilyen az ebédlő előtti sorbanállás. Az ottani veszekedés. Előre megy a tizenkettedikes, vagy nem. Nem nagyon nagy ügy, hogy előre megy. De ha egy együttműködő iskolát akarunk, akkor vajon érdemes előre menni? Apróság az, hogy most tizenkettedikesnek érzem magam. De azt is lehet mondani, hogy mennyivel cool-abb segíteni egy hetedikesnek. Az iskola közösségből áll. Csak az osztályok közösségéből? Nem egészen. Ezért azt mondjuk, hogy közösségek iskolája. Gondolkodjunk évfolyamokon átívelően. Mondjuk azt, hogy egy diák és egy tanár is tud együttműködni.

Mi a cél? 
Nem az, hogy "a tanár győzzön, vagy a diák győzzön". Nem ez az igazi cél. Ez egy apró mindennapi érdekesség. Játszhatunk ilyeneket. Szórakoztató is, lehet belőle sztorizni, ki hogy kiabált, mi történt, hogy cseleztük ki a tanárt. Nem baj, hogy vannak ilyenek. De jó, ha alapvetően tudunk békében lenni és együttműködni. Hálás vagyok az osztályaimnak, mert azt tapasztaltam, hogy együttműködés lett a vége. És ezért félre tudjuk tenni a mindennapi apróságokat. Akkor jobban fogjuk érezni magunkat. Tehát azt tanácsolnám, hogy a lényeges célokat nézzük. És akkor lehet, hogy a mindennapi apró konfliktusaink átértelmeződnek. Vagy akár meg is szűnnek, és egy együttműködés lesz. Még a jegyeik is jobbak lesznek talán.

Együttműködés, a lényeges célok figyelése. Ilyen egyszerű lenne?
Azt a kérdését is figyelembe véve, hogy mit látok máshogy tartományfőnöki szemmel, azt látom, hogy szintén a tágabb perspektíva segíthet. A szokásaink, régóta kísértő sebeink, mindennapi problémáink gyakran elhomályosítják az eredeti szándékainkat. Mi szerzetesek és tanárok azért érkeztünk ide, a piarista világba, hogy a gyerekeket, fiatalokat segítsük, rávegyük őket, képessé tegyük őket egy jobb, élhetőbb és igazságosabb társadalom létrehozására, illetve megadjuk nekik a boldogabb élet lehetőségét. Így a gyerekekhez, a diákokhoz kell alkalmaznunk a tevékenységeinket. Ferenc pápa a fiatalokkal kapcsolatban szinodalitásról beszél, ami azt jelenti, az idősebb és fiatalabb nemzedékeknek együtt kell kitalálniuk - a Lélekre figyelve - a válaszokat korunk kérdéseire. Valahogy felhatalmazás, bevonás nélkül, mintha csak "képletfizikát", adatmemorizáló "lexikontörténelmet" tanulnánk, pedig a mai kérdések állandó kreativitást, akárhogyis, alkalmazott tudást követelnének tőlünk. És ez még igazabb az emberi, nevelési céloknál: meg kell tanulnunk kreatívan és őszintén kommunikálni, együttműködni, önreflexióban és állandó közösségi reflexióban élni. Különben "megesz" minket a gyorsulva változó világ. Ha ezeket a célokat tartjuk a szemünk előtt, a módszerek is ehhez fognak változni, fordítva viszont félő, hogy a gombhoz varrjuk a kabátot. Ebben a folyamatban persze mindenkinek megvan a maga szerepe: a tanár kísér, tanít, a diáknak meg jó, ha ezt hagyja, kéri. De talán igazabb manapság, hogy a tanár is tanulhat, kaphat inspirációt a diákoktól, a fiatalok folyton megújuló világából.

Tudna erre személyes példát mondani?
A diákjaimtól tanultam meg jónéhány technikai dolgot, de kaptam már egészen találó oktatási vagy akár emberi visszajelzést, tippet is tőlük. Sőt együtteseket, azóta kedvenc számokat is ajánlottak már nekem fiatalok. De szerintem akár kritikákat, akár erősebb visszajelzéseket is érdemes kérnünk egymástól. Nem ezektől kell tartanunk, hanem sokkal inkább attól, ha az iskola vagy egy óra, a tanár vagy a diák világa önmagáért valóvá válik, nem pedig a tanulás, az emberi kibontakozás és a szabadság terepe lesz. És legyen ez igaz megintcsak a fiatalok világára is: céltalanul nem érdemes együtt lenni, mert iskolába járni, közösséghez tartozni akkor érdemes, ha van valami igazi, értékes, egymást segítő és kibontakoztató cél. Ne azért jöjjünk össze, hogy legyen piarista iskola, és mi azt mondhassuk, hogy ott tanítunk, vagy tanulunk, hanem azért hozzuk létre napról napra a piarista iskolát, hogy együtt lehessünk, együtt tanulhassanak azok, akiknek szüksége van rá, akik tudást akarnak szerezni a személyes küldetésükhöz.

interjú: Beniczky Tamás - piariNsta
fotó: Márkus Roland

Aktuális hírek

Események

március
28
csütörtök

Tavaszi szünet

29
péntek

Tavaszi szünet

31
vasárnap

Húsvétvasárnap

KM napja

április
01
hétfő

Tavaszi szünet

Minden jog fenntartva © 2024

Design by alphapro.hu

Adatkezelési tájékoztató Impresszum