Önkéntesség a Budapesti Piarista Gimnázium kötelékében

Büszkék vagyunk tantermi munkánkra, számos versenyeredménnyel és kiváló továbbtanulási arányokkal büszkélkedhetünk. Büszkék vagyunk közösségfejlesztési munkánkra, az osztályfőnökök munkájára, a kiváló osztályközösségekre, amik érettségi után is hosszú évekig szolgálnak megtartó közösségként öregdiákjaink számára. Büszkék vagyunk lelki és közösségi programjainkra, a személyes kísérésre, a szociális szolgálatra és különleges túra- és táborlehetőségeinkre, amik igazán izgalmassá teszik a piarista diáklétet. Az utóbbiak azonban nem valósulhatnának meg pusztán az iskolavezetés akaratából és az iskolai tanárok szorgalma árán: számos diákunk, öregdiákunk, tanárunk és hozzánk kapcsolódó önkéntes szolgálata teszi a Budapesti Piarista Gimnáziumot azzá, ami. Az ő munkájukból mutatunk most meg pár szeletet szöveges és videós formában. 

1. A személyes kísérési projekt  

2. Ukrán tanoda és mentorprogram

3. Tevékeny Szeretet Iskolája - diákjaink önkéntes szolgálata

Forstner Kristóf: 50 óra kötelezően - örömmel

A diákoknak az 50 óra kötelező önkéntes munka gyakran teher és nyűg tud lenni, de az én történetem egy jó példa arra, hogy ennek az ellenkezője is lehetséges.

10. osztályban – mint minden diáknak – nekem is meghirdette a Budapesti Piarista Gimnázium ezt a programot és különböző helyeket ajánlott ahol elvégezhetem az érettségihez kötelező önkéntes munkavégzést. A számtalan lehetőség közül egy idősotthonra esett a választásom ahol olyan idős emberekkel kellett beszélgetni, akik vagy nagyon igénylik a társaságot, vagy ritkán látogatják őket.  Az intézmény által kijelölt személyhez kerültem, egy idős úrhoz, aki, mint utóbb kiderült, az öregotthon legidősebb lakója. Hamar összebarátkoztunk és sokat beszélgettünk, és hálásnak láttam, hogy valakivel megoszthatja azokat a bölcsességeket, amelyeket hosszú élete több mint 100 éve alatt szerzett. Én is örültem, hogy egy ilyen különleges és nagytudású emberrel kerültem ismeretségbe. Sándor nevű barátommal egy idő után már társasjátékoztunk is a beszélgetés mellett és a nagy családi fényképalbumban lelkesen mutatta nekem a rokonait, feleségét, gyermekeit, unokáit és dédunokáit.  A sok órányi beszélgetések alatt sok mindent megtudtunk egymásról, így azt is, hogy egy napon születtünk – igaz, 84 év különbséggel.

Jómagam Magyarország legnagyobb közszolgálati rádiójának a diákműsorának vagyok az egyik műsorvezetője. Egyik felvételünk alkalmával, amikor az önkénteskedésről beszélgettünk, megemlítettem az ebből származó ismeretségünket és a közös vonásokat Sándorral. Ez annyira megtetszett a műsor szerkesztőinek, hogy megkértek, hogy szervezzek le vele egy közös adásfelvételt. Mivel ez nem sokkal a születésnapom után történt, így a téma is adott volt, hiszen bőven tudott mit mesélni nekem és korombeli társaimnak arról, hogy milyen is volt ő 18 évesen. Mikor meglátogattuk őt az idősotthonban, nagy szeretettel fogadott a stábbal minket, és örömmel mesélt mindenről, amiről csak kérdeztük. Szóbakerültek Sanyi bácsi hobbijai, a sport, a háború, a család, a munka, és sok vicces történetet mesélt a hosszú életéről.

Ez a véletlen nem csak egy jó hangulatú, érdekes rádióadást eredményezett, hanem egy életreszóló barátságot is egy olyan emberrel, aki lélekben hozzánk, fiatalokhoz hasonlóan vicces és bohókás, ugyanakkor van neki valamije, amely kevés embernek van az országban, mégis bőkezűen osztogatja: 102 év élettapasztalata.

 A beszélgetés meghallgatható a QR kód beolvasásával:

Képek: Forstner Kristóf és az Ukrán Tanoda (1. Játékos magyar nyelv 2023/24, 2.3. Magyar beszélgetőklubb gyerekeknek 2024, 4-6. Magyar beszélgetőklubb szülőknek 2024-25, 7-8. MentorMate [korrepetálás projektünk] 2024-25, 9. MentorMate 2025-26)

Ezzel az írással szeretnénk megköszönni önkénteseink munkáját és invitálni minden személyes kísérésben, ukrán programban, sítábori és vitorlás-tábori segítésben részt vevő öregdiákot és önkéntest a június 23-i ÖnkéntEstünkre az iskolába. 

Cikkünk hamarosan folytatódik!