Néhány gondolat az MCC és Oktatási Hivatal által készített gimnáziumi rangsorhoz

Pár napja megjelent a rangsort tartalmazó kiadvány, amely ismerteti a rangsor készítésének módszertanát, és többféle szempont szerint tartalmaz listákat a gimnáziumokról. Ezek közül ebben a rövid írásban csak a százas listán elért helyezésünkre reflektálunk. A nyilvánosságban mostanában sok szó esett (például itt és itt) a listák értelméről és hasznáról, de az iskola fejlesztése szempontjából mindenképpen fontos, hogy értelmezni próbáljuk azt a visszajelzést, amelyeket ezek a rangsorok adnak.

A százas listán a Budapesti Piarista Gimnázium a 48. helyen szerepel. Alapvetően elégedettek lehetünk az eredménnyel, hiszen ezzel a módszertannal az ország legjobb 50 középiskolája közé sorolnak minket.

Ha kicsit közelebbről vizsgáljuk az indikátorokat és a részpontszámokat, akkor azonban pontosabban látjuk, hogy milyen részterületeken hogyan teljesít az iskola.

A rangsor első két mutatója olyan mérőszám, amely nem a gimnázium diákjai által elért eredményeket méri, hanem inkább kedveltségi, népszerűségi mutatók: hány tanuló jelentkezett az első helyen az intézménybe, és milyen a felvételiző diákok központi felvételin elért átlageredménye. Ezek a beiskolázás fontos mutatói, de olyan diákokra vonatkoznak, akik még egyetlen napot sem töltöttek el tanulással az adott intézményben. A másik öt indikátor az iskola tanulói által elért, valamilyen számokkal leírható eredményen alapulnak. (De ezek a mutatók sem az iskola „hozzáadott pedagógiai értékét” mérik.)

Kíváncsiságból megvizsgáltam a rangsort egy exceltáblázat segítségével úgy, hogy az első két mérőszámot kivettem, hiszen ezek nem az iskolánk tanulóira vonatkoznak, inkább a szülők választási preferenciájáról, az iskola földrajzi elhelyezkedéséről, esetünkben meg a struktúrájáról (fiúiskola) mondanak valamit.

Az így képzett sorrend alapján az országos lista 11. helyén lennénk, hiszen a kompetenciamérések, emelt szintű érettségik, versenyeredmények, egyetemi felvételik tekintetében minden mutatónk jónak vagy kiemelkedőnek is mondható. A kompetenciamérés esetében az első tízben, az emelt szintű érettségik arányát tekintve az első húszban vagyunk.

Amint a HVG-listával kapcsolatban korábban írtam, az MCC-OH által készített rangsor is a teljes  iskolai életnek néhány külső mérések által leírt részterületét vizsgálja. Nem ad képet az iskola belső világáról, a vallási nevelés tervezettségéről, tudatosságáról, a közösségi programok számáról, arról, hogy mennyire igyekszik az iskola a tanár-diák viszonyokat személyessé tenni. Vagyis a teljes ember nevelésére törekvő piarista iskolának csak néhány elemére fókuszál. Az MCC-OH lista értelmezése tehát árnyalt megközelítést kíván, katolikus fiúiskola lévén a kedveltségi mutatók alkalmazását alkalmazó módszertan miatt a százas listán elért helyezést érdemes több szempontból vizsgálni.

Horváth Bálint igazgató