"Óriási lehetőség ez: úgy tanulni, hogy közben az ember élvezi is. Megéri!"

Erasmus+ 2025/2026: Beszámoló iskolánk nemzetközi életéről

Iskolánk 2025/2026-ban a negyedik akkreditált Erasmus-tanévét valósította meg. Ebben a tanévben is igyekeztünk a mobilitási lehetőségeket stratégiai céljaink köré szervezni, a nemzetközi utak révén tapasztalatot szerezni a szegények és gyengébbek megsegítéséről, az iskolai társadalmi felelősségvállalás lehetőségeiről. Szeretnénk tanulni az Erasmus-utak során és tanuló szervezetként, kis csoportokban tantárgyközi célokon dolgozva fejleszteni az intézményben folyó munkát, szeretnénk tenni a teremtett világért és erősíteni a teremtésvédelemre nevelés kultúráját az iskolában. Szeretnénk jó gyakorlatokat hazahozni az iskolai pályaorientációs lehetőségekről és nemzetközi hálózatunk erősítésével és használatával az iskola mindennapjainak részévé tenni az Erasmus-tanulást, azaz lépni előre a nemzetköziesítés terén. A továbbiakban az idei évünk nemzetközi történéseit soroljuk röviden fel, majd a legjobban sikerült tanulói beszámolókat adjuk közre.

I. Koordinátori beszámoló

Idén 81 pályázati anyag érkezett be a tanulóktól a fent nevezett témákban. Sevillába a társadalmi felelősségvállalás témájában szerettünk volna utazni, olasz partnerünk a víz és a környezetvédelem témájában szervezett programokat, nyitva hagytuk a nemzetközi tanulás és a pályaorientáció kérdéseit, erre idén a svéd és a portugál partneriskolánkat találtuk a legmegfelelőbb helyszínnek.

A sevillai Colegio Calasancio Hispalense iskola cserediákjai rögtön a tanév elején, szeptember 2. és 9. között tartózkodtak Budapesten. Városismereti és kulturális sétáinkon és programjainkon kívül volt szerencsénk a HUN-REN tihanyi Limnológiai Kutatóintézetbe is ellátogatni velük, ahol a klímaválság Balatonra gyakorolt hatásairól tanultunk és fürödtünk is a magyar tengerben. A 12 fős magyar kontingens Bottka Benedek és Pehartz Tamás tanár urak kíséretében szeptember 30-án utazott Sevillába. Az iskola megismerése és a piaristák helyi tevékenységébe való bekapcsolódás mellett jutott idő evezős túrára és városnézésre is Andalúzia fővárosában.

Október elején 6 szicíliai vendégtanuló érkezett Budapestre két olasz tanárkolléga kíséretében, velük énekórákon olasz áriákat énekeltünk és még a visegrádi várba is felmásztunk. A tanárokat a tanári Oktoberfest eseményen is vendégül láthattuk. Október 13-17. között Torinóba utazhatott 6 diákunk Dr. Sáfár Éva tanárnő kíséretében. A program egy olasz, egy német, egy portugál iskola és a Budapesti Piarista Gimnázium együttműködése keretében valósul meg, az első állomás Olaszország volt, itt a vízgazdálkodásról tanultak a résztvevők, a második állomásnak pedig Budapest adott otthont januárban.

Januárban megrendeztük Erasmus-történetünk legnagyobb nemzetközi eseményét a klímaváltozás témájában. A forma megvalósította valamelyest a tartalmat, ugyanis rég nem látott hómennyiség zúdult Európára. Szerencsére a portugál és olasz vendégeink repülőgépei szerencsésen landoltak, a németek is megérkeztek a Keleti pályaudvarra. Január 12-16. között ellátogattunk együtt a Parlamentbe, felmásztuk a jeges Gellérthegyre, voltunk a Természettudományi Múzeumban, az Európa-élményközpontban, a Néprajzi Múzeumban, a résztvevők fenntarthatósági workshopot szerveztek, de voltunk hajózni a zajló Dunán, mozitunk a Hangdómban és labdarugó Európa-bajnokságot rendeztünk a tesiteremben.

Együttműködésbe kezdtünk a svédországi Ǻva gymnasium-mal a „svéd-magyar történelmi hőseink” témájában. Először a svéd diákok érkeztek a Stockholm melletti Täby-ből és ismerkedtek meg a budapesti zsidóság történelmével, tragédiáival és hőseivel. Ezután március végén a mi tizenegyedikes résztvevőink indultak útnak Täby-ba, méghozzá éjszakai vonattal, Berlinen keresztül. Az együttműködés sikeresen zárult, a történelmi ismereteikre alapozva a tanulók kiállítást szerveztek a történelmi hősök párhuzamos életrajzairól a svéd iskola könyvtártermében.

Hat kiválasztott diákunk Kutasi tanár úr kíséretében a nemzetköziesítés és a teremtésvédelem jegyében a portugáliai Santo Tirso-ba utazott, hogy ott városismereti vezetések révén kulturális, óceánparti terepmunkák során pedig környezetvédelmi ismereteket szerezzen az április 20-i héten.

Vendégtanulóink

Szeptember elején fogadtuk az első Spanyolországból érkező és hosszú mobilitáson részt vevő tanulót, Pablo Garcia-t, akit nagyon megszerettek tanulótársai a nálunk töltött egy hónapja végeztével. Ősszel és tavasszal is érkezett két-két francia tanuló a landerneau-i partneriskolánkból, Gabin Kerdanet és Ewen Durand október közepén, Antoine David és Charlie Bertelle pedig április 12-én, ők főleg angolt tanultak az iskolában, de tavasszal osztálykirándulásra is elkísérték a 9.a osztályt. Februárban egy argentin piarista diákcsoportot láttunk egy hétvégére vendégül, fizikai állomásjátékok segítségével mutattuk be az iskolában folyó tanulmányi munkát, májusban egy hamburgi kolléga, Sarah Kuder tanárnő végzett nálunk szakmai látogatást. 

Hosszú mobilitások

Szeptemberben kiválasztásra kerültek a hosszú mobilitási lehetőségeket elnyerő tanulók is: Erdős Vince utazhatott január 19-án két hónapra Bán Róbert tanár úr kíséretében a franciaországi Lycée Saint Sébastien iskolába – ahonnan egyébként a 2-2 cserediákunk is érkezett. Dégen Álmos és Szűts-Novák Nimród egymást váltva februártól márciusig, majd márciustól április végétől május végéig tanultak a Rajna völgyében, a CJD Königswinter iskolában, Németországban. Végül Bátai Soma és Sütő Tádé utazhatott ki hosszú mobilitásra Andalúziába a sevillai piarista iskolába másfél hónapra.

 Disszemináció

Október 17-én belső Erasmus-napot tartottunk az európai programsorozatba kapcsolódva: aznap mindent megmutattunk egymásnak, amit külföldről hoztunk. Az iskolánkban tanuló két francia tanuló breton édességeket készített az iskolatársaknak, rajzórán AI-grafika, a 8.b-s magyarórán pedig oxford-i vitahelyzet volt a program. A Piarinsta médiás csapata bent járt a természettudományos órákon is és ott volt a nagyszünetben a IV. emeleti aulában, ahol a sevillai résztvevők a rend idei jelmondatát vésték mindenki eszébe, pontosabban ragasztották mindenki kezére:

 

Disszeminációs tevékenységek keretében került sor az Erasmus-napon kívül több osztálytermi előadásra és műhelymunkára. A lelkes tanárok április végén meghallgathatták Antoine és Charlie beszámolóját, az összes Erasmus-útról előadások hangzottak el a felsős gimnazisták jelenlétében 2026. június 15-én, a diákönkormányzati napon, ahol a rövid felszólalásokat bonn-i Haribo cukorkák és breton sütemények édesítették meg, ezt követte a drónfotó:

 

Mobilitási kód	Mobilitás típusa	Helyszín	Időtartam	Résztvevők	Utazási mód	Téma
26503-MOBGRP-00001	Csoportos tanulói mobilitás	Sevilla, SP	2025.09.30-10.05.	Bottka Benedek, Pehartz Tamás, Sorbán András, Ágostházy Bercel, Erdélyi Nimród, Erdős Boldizsár, Horváth Kristóf, Láng Zsombor József, Markó Mátyás, Mayer Gergely Tamás, Molnár Sámuel, Siklósy Botond, Páris Márton, Szövényi Hunor Vilmos	repülő	társadalmi felelősség-vállalás, Kalazancius
26503-MOBGRP-139671	Csoportos tanulói mobilitás	Nole, IT	2025.10.13-17	Dr. Sáfár Éva, Molnár Bálint, Szendrői-Kovách Pál, Szabó Lukács Iván, Szabó Menyhért, Rugonfalvy-Kiss Levente, Dégen Álmos	repülő, autóbusz	környezetvédelem, vízgazdálkodás
PV1	Előkészítő látogatás	Stockholm, Täby, SVE	2025.11.03-07.	Kiss Tamás	repülő	történelmi hőseink (mobilitás előkészítése)
26503-MOB-0001	Hosszú, egyéni mobilitás	Landerneau, FR	2026.01.19-03.23	Erdős Vince	repülő	iskolalátogatás, nyelvtanulás
26503-MOB-0004	Tanuló kísérése (Erdős Vince)	Landerneau, FR	2026.01.19-20.	Bán Róbert	repülő	kísérés
26503-MOB-0008	Tanuló kísérése (Erdős Vince)	Landerneau, FR	2026.03.23-24.	Horváth Bálint Pál	repülő	kísérés
26503-MOBGRP-143782	Csoportos tanulói mobilitás	Stockholm, Täby, SVE	2026.03.19-24.	Kiss Tamás, Tamási Ádám, Simon Kristóf, Nemcsics József, Szekeres Péter, Stier Tamás, Csanády Márk Miklós, Takács Barnabás, Branczik Balázs	vonat	nemzetközi kapcsolatépítés, svéd-magyar történelmi hősök
26503-MOB-0002	Hosszú, egyéni mobilitás	Königswinter, GER	2026.02.08-03.13.	Dégen Álmos	vonat	iskolalátogatás, nyelvtanulás
26503-MOB-0007	Tanuló kísérése (Dégen Álmos)	Königswinter, GER	2026.02.08-03.09.	Szőke Máté Tibor	vonat	kísérés
26503-MOB-0003	Hosszú, egyéni mobilitás	Königswinter, GER	2026.04.18-	Szűts-Novák Nimród	vonat	iskolalátogatás, nyelvtanulás
26503-MOB-0006	Tanuló kísérése (Szűts-Novák Nimród)	Königswinter, GER	2026.04.18-20.	Sárai-Szabó Linda	vonat	kísérés
26503-MOBGRP-158376	Csoportos tanulói mobilitás	Santo Tirso, POR	2026.04.20-24.	Kutasi László, Piti Lukács, Keresztes-Szél András, Vlcskó Péter, Bedecs Antal, Batta Botond, Somogyi Botond	repülő	nemzetközi, kapcsolatépítés, európai kultúra
26503-MOB-0010	Hosszú, egyéni mobilitás	Sevilla, SP	2026.04.10-05.16.	Bátai Soma	repülő	iskolalátogatás, nyelvtanulás
26503-MOB-0009	Hosszú, egyéni mobilitás	Sevilla, SP	2026.04.10-05.09.	Sütő Tádé Andor	repülő	iskolalátogatás, nyelvtanulás
26503-MOB-0011	Tanulók kísérése (Bátai Soma, Sütő Tádé)	Sevilla, SP	2026.04.10-11.	Jónás-Meszleny Anna	repülő	kísérés

Tanári mobilitások

Szakmai látogatást idén nem hajtottunk végre, Kiss Tamás tanár úr, a svédországi mobilitás kísérője és felépítője novemberben Stockholmba utazott előkészítő látogatást megvalósítani, a nyáron viszont 10 tanárkolléga vesz részt pedagógus-továbbképzési programban Európa-szerte:

Mobilitási kód	Név	Helyszín	Időtartam	Kurzus témája	Utazási mód
26503-MOB-0012	Pehartz Tamás	Trapani IT	2026.07.27-08-01.	Creative and Innovative Activities Using Beginner English	repülő
26503-MOB-0013	Posta István	Lisszabon POR	2026.07.20-25.	Critical Thinking for All Subjects and Life	repülő
26503-MOB-0014	György Gizella	Firenze IT	2026.07.06-11.	Outdoor Activities for Mental and Physical Health (Easy English Course)	vonat
26503-MOB-0015	Kutasi László	Firenze IT	2026.07.13-18-	Designing Inclusive Learning Environments to Support all Students	személyautó
26503-MOB-0016	Kiss Tamás	Trapani IT	2026.08.17-22.	Creative Strategies for Language Teachers	vonat/ autobusz
26503-MOB-0017	Balogh Veronika	Barcelona SP	2026.08.17-22.	Spanish Language Course (Elementary Level)	repülő
26503-MOB-0018	Simon Eszter	Firenze IT	2026.07.06-11.	Italian Language Course: Advanced Level	vonat
26503-MOB-0019	Szőke Máté Tibor	Dublin IT	2026.07.20-25.	English Language Course (Advanced Level)	repülő
26503-MOB-0020	Dr. Sáfár Éva	Firenze IT	2026.07.20-25.	Critical Thinking for All Subjects and Life	repülő
26503-MOB-0021	Újhelyi Zsigmond	Dublin IRE	2026.07.27-08.01.	Emotional Awareness: Understanding and Navigating Feelings in Education	repülő

Szőke Máté Erasmus-koordinátor 

 

II. Egyéni beszámolók

 

 1. Dégen Álmos: Nole, IT

Rövid távú csoportos diák mobilitás

Időtartam: 2025.október.13-17.

Mobilitás kódja: 26503-MOBGRP-139671

Projektszám: 2025-1-HU01-KA121-SCH-000326503

2025 októberében az Erasmus program keretében Piemontba látogattunk 5 iskolatársammal és Sáfár Éva tanárnővel. A Torinó melletti Nole községben töltöttünk el egy hetet olasz, német és portugál diákokkal egy vízvédelmi mobilitáson.

Vasárnap reggel nekivágtunk a kalandnak, úgy, hogy még nem tudtuk mi vár ránk. A repülőnk Milánóba érkezett, ahol a belvárosban kitöltöttük a pár óra átszállási időt a buszhoz. De ez nem volt zökkenőmentes: Sáfár tanárnő bőröndje nem fért be a megőrzőbe és ki volt törve a kereke, de váltottuk egymást és valahogy végigrángattuk a városon. A milánói programot egy múzeumlátogatással zártuk, ahonnan siettünk a buszhoz, ami elvitt minket Torinóba.

A busznál már lelkesen, kis táblákkal vártak minket a fogadó családok, utána elindítottuk a hetet egy közös vacsorázással. Viszont itt realizáltam valamit: lehet, meg kellene próbálnom olaszul beszélni (nem tudtam sokat), mert sokszor így egyszerűbben tudtunk kommunikálni, mint angolul. Ez a nehézség a program egészén kitartott, ugyanis nemhogy a diákok, de a legtöbb helyen (például nálam is) a szülők sem nagyon beszéltek angolul. De ez nem is jelentett akkora problémát, mint elsőre gondoltam: az egyszerűbb dolgokat valamikor angolul, valamikor olaszul megbeszéltük; és ha valami bonyolultabbat akartunk mondani, igénybe vettük a Google fordítót.

Az első napot egy icebreaking (ismerkedős) eseménnyel kezdtük, majd angolóránk és fizikánk volt. Esténként is tudtunk kreatív programokat csinálni, mivel a család mindig előállt valami programmal. Voltunk együtt biciklizni, főztünk együtt, játszottunk, elmentünk az unokatesókhoz, vagy az utolsó este bowlingozni az összes magyarral és a fogadóinkkal.

Jártunk a közeli hegyekben, megnéztük az Ördög-hídját, és Torinóba is ellátogattunk kétszer. Ezek a programok is nagyon tetszettek nekem, mert közelebb tudtam kerülni az európai gondolkodáshoz, miközben új embereket megismerve és a nyelvtudásomat gyarapítva szép helyeket jártam be.

De hogy a gasztronómiát se hagyjuk ki, egyik este elmentünk közösen pizzázni. Témakörünk a természetvédelem volt, így ezen gondolatmeneten ellátogattunk egy vízpalackozóba ahhoz a forráshoz, mely előtte az összes közeli települést látta el vízzel. És egy torinói vízmúzeumba is elmentünk, ahol egy kreatív tárlatvezetésben és csoportos versenyekben volt részünk.

A legfontosabb képesség, amit ezen mobilitással elsajátítottam talán az volt, hogy hogyan kommunikáljak egyszerűen, de mégis kifejezően. Ezt a nehézséget végül saját előnyömre (új képesség) tudtam fordítani, erre nagyon büszke vagyok. De ezen felül számos egyéb fejlesztett területet is meg tudok említeni: például az önállóság, vagy az, hogy hogy kell viselkedni egy vendégségben illedelmesen úgy, hogy mégis vissza tudjak utasítani dolgokat, amelyekben nem szeretnék részt venni.

Az utolsó hivatalos mobilitási napra egy előadást kellett készíteni a vendégeknek és a hostoknak közösen, ami egy versenybe torkollott. Ezt én meglehetősen hasznosnak találtam, mert a közös készülettel jobban megismertük egymást és egy nemzetközi előadást tudtunk létrehozni. Munkánk kamatozott, sokat gyakoroltuk a műsort délutánonként, míg péntekre teljesen elkészítettük, és első helyezettek lettünk.

Betekintést nyertem egy olyan világba, amely teljesen más Budapesti Piarista Gimnáziumtól. Hiszen egyrészt nem katolikus az iskola, és egy kis faluban van. Ezekből is sokat tudtam épülni, főleg az elfogadás terén.

A család, aki vendégül látott, nagyon kedves volt és a mai napig tartom velük kapcsolatot. Óriási szeretettel fogadtak be és Lorenzo is nálam volt a januári budapesti mobilitása alkalmával. Az apuka önkéntes tűzoltó és megmutatta nekem a tűzoltóállomást, valamint egy tűzoltós pólót is adott nekem ajándékba.

Röviden összegezve tartalmas és eredményes egy hetet töltöttünk el iskolatársaimmal ezen a környéken, amely életem eddigi egyik legmeghatározóbb emléke lett, és ami által sokat tudtam fejlődni abba az irányba, hogy egy környezettudatos, bátor, művelt és sikeres európai ember legyek.

Köszönöm az Európai Uniónak, hogy támogatta ezt a projektet! Úgy érzem, ez egy nagyon jó befektetés volt a jövőbe.

2. Stier Tamás: Stockhom, Täby, SVE

Rövid, csoportos diákmobilitás

26503-MOBGRP-143782

2025-1-HU01-KA121-SCH-000326503

Mivel ez volt az első Erasmus program, amin részt vettem, sokat készültem. Otthon a cserediákom fogadására minden lehetőt megtettem, hogy jól érezze magát, és minél több jellegzetességet be tudjak neki mutatni a magyar nemzetről. Mielőtt kiutaztunk volna felkészítettem magamat az eltérő kultúrára, etikettre és hidegre (mely meglepően enyhe volt). A projektfeladatban kiválasztott személynek is utánajártam, hogy ott aktívan tudjunk dolgozni.

Nagyon vonzott az északi kultúra, és ezt lehetőségem nyílt megtekinteni. Meg szerettem volna ismerni a svéd diákéletet, oktatást, építészetet és gasztronómiát. Azokból kiindulva, amit hallottam és láttam az interneten a skandináv országokról, felfigyeltem az eltérő iskolarendszerre. A projekt témája alapján még a történelmi kapcsolatai is eszembe jutottak. Még egy tényező, ami igazán ösztönzött, az a tudata annak, hogy Svédország egy egzotikus ország. Ezt úgy értem, hogy erősen más, mint a Magyarországot körülvevő országok.

Többek között megismertem a svéd oktatást, amely házi feladatok helyett több számonkérést, valamint kötetlenebb órarendet alkalmaz. A két nemzet történelmét összekötő eseményeket, személyeket, melyek száma jóval meghaladta azt az értéket, amire számítottam. Tanultam az ottani építészetről, társadalomról, melynek igen nagy része kiválóan beszél angolul. Egy tipikus svéd háztartást is megfigyelhettem: a bevásárlást, főzést, a sajátos uzsonnafajtát és a lakóközösségeket. A mobilitás után részletesebben látom a mindennapokat és van egy stabil viszonyítási alapom.

 

Teljes mértékben sikerült minden részét kihasználnom a mobilitásnak. Mindent amire kíváncsi voltam, megtudtam, sőt még olyan tudással is bővültem, melyre nem is számítottam. Az eszmei értékeken kívül még rengeteg dologhoz volt hozzáférésem, melyhez idehaza nincs, és a természeti körülményeket is megismerhettem, melyek közel se voltak olyan drasztikusak, mint amire számítottam.

 

Váratlanul ért információkból is kellemesen sok volt. Többek közt a svéd nyelv közelségét vettem észre a némethez. Meglepett, hogy a sok sötétség mellett is egy igazán jókedélyű társadalom, és az is, hogy a svéd diákok közel semmi házi feladatot nem kapnak, mégis igen jó eredményt ér el közel mindenki. Végül, de nem utolsó sorban megtudtam, hogy a svédasztal miért is svéd. Ez nem tűnik meglepőnek, de sok helyen, például a menzán is ilyen rendszer működik. Váratlanul ért az a tény is, hogy ők 11-kor már szinte mind megebédeltek, és ehhez igen könnyen hozzá tudtam szokni.

 

Odautunk másfél nap vonatozással telt, mely során fél napot megállhattunk Berlinben is. Svédországba, Stockholmba egy csütörtöki délelőtt érkeztünk, ahol ebéddel fogadtak. Ekkor kaptunk bevezetőt és elkezdtük a projektet, majd a diákokkal egy szabadidős centrumot látogattunk meg. Másnap, pénteken részt vettünk egy tanórán, mely sokat segített a projekt készítésében, és meglátogattuk az olimpiai stadiont, valamint egy második világháborús kémekről szóló vezetett városnézésen vettünk részt, este pedig az iskola sportépületében játszottunk. Szombaton a helyi cserkészekkel töltöttük a délelőttöt egy tóparton a kellemes időben, délután pedig egy hajós kiránduláshoz volt szerencsénk, és egy rövid sétával zártuk a napot. Vasárnap reggel lehetőségünk nyílt megtekinteni egy svéd Szentmisét, ahova a svéd diákok készségesen elkísértek, annak ellenére is, hogy nem voltak vallásosak. A napot városnézéssel folytattuk az óvárosban, majd egy egyetemi nyílt napot is elcsíptünk. Bejártuk a királyi palotát és környékét. Hétfőn befejeztük projektünket, melyek svéd és magyar hősökről szóló kiállítások voltak. Aznap este, mint az összes többi napon részt vehettem otthon a vacsora, valamint (szállásadó családom voltából) egy finn különlegesség elkészítésben. Kedden a Vasa múzeumban megtekinthettük a híres hajót, mely egészben van megőrizve, valamint az ABBA múzeumba is betekinthettünk. Az elengedhetetlen IKEA-s ebédet követően elbúcsúztunk társainktól és felszálltunk a hazainduló vonatunkra.

 

Döntéseimben sokat segít, hogy szereztem egy jó viszonyítási alapot majdnem minden témakörben. A reggeli, és mindennapi rutinomat is részlegesen átalakították a tapasztalataim. Megosztottam természetesen a családommal, barátaimmal. A téma nem csak beszámolók során, hanem általános beszélgetéseknél is előkerülnek újabb és újabb emlékek. A svéd diákok időbeosztását megfigyelve sokat tudok fejlődni saját időm felhasználásával. A történelmi relevanciájú kérdéseket is részletesebben tudom kezelni. Tapasztalataim alapján a svédek közel baráti viszonyban vannak tanáraikkal, melyet haza szeretnék hozni.

Eddig semmit sem tudtam az oktatási rendről, de így is könnyen meg tudtam érteni. Órarendjük szinte semmiben sem hasonlít a miénkhez, sokkal inkább az egyetemiekre. Óráik sokkal kötetlenebbek és gyakorlatiasabbak, mivel szinte folyton projektjeik vannak. Ami legjobban meglepett, az a házi feladatok teljes hiánya volt. Nem kapnak semmi házit, de így is csinálnak gyakorlófeladatokat, olyan mértékben, melyet elégnek találnak. Ez meglepően hatékony.

3. Dégen Álmos: Hosszú mobilitás Königswinterben (GER)

Projektkód: 2025-1-HU01-KA121-SCH-000326503

Mobilitási kódja: 26503-MOB-0002

Az Erasmus program keretében a 2026. 02.08-2026.03.13. közötti napokat a németországi Königswinter városkájában, a CJD Christophorusschule-ban töltöttem. Ez az iskola Nordrhein-Westfalen tartományban, dimbes-dombos, szép házakkal, templomokkal, várakkal és Nyugat-Európa legnagyobb folyójával, a Rajnával tarkított vidéken található, ahol életemnek az eddigi legmeghatározóbb és legemlékezetesebb 5 hetét töltöttem. Itt betekintést nyertem a német vidékies életmódba.

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy megnyerem ezt a pályázatot. Amint értesültem, elkezdett nagyon izgatni, egyáltalán nem tudtam elképzelni, milyen ez a műfaj. A kiutazásom előtti hónapokat intenzív német nyelvtanulással töltöttem, amelyben Sáfár Éva tanárnő sokat segített, nagyon köszönöm neki. Illetve a pályázat keretében igénybe vehető némettanfolyam lehetőségét is kihasználtam utazásom előtt közvetlenül a Goethe Institut-ban.

Korábban nem sokat tudtam Észak-Rajna-Vesztfália vidékéről, az interneten olvastam róla és megnéztem pár videót. De a mobilitásom végére annyira otthon éreztem már magamat itt, hogy az volt a furcsa, hogy hazamegyek, és újra a Piarista Gimnáziumba fogok menni nap mint nap, és visszatérek egy nagyvárosba.

 

A német nyelvet másfél éve tanulom a gimnáziumban. A sok fejlesztést követően, németországi tartózkodásom során nagyjából sikerült ellavíroznom minden kommunikációs helyzetben, a mobilitás segítségével nagyon sokat tudtam fejlődni. Azóta természetesebben és sokkal gyorsabban beszélek, ezt a befogadó családom is visszajelezte, és én is így érzem.

Azzal a céllal mentem ki, hogy fejlesszem nyelvtudásomat, megismerjek új embereket és a német kultúrát. De a legfontosabb az volt számomra, hogy a gondolkodásomat korszerűsítsem, illetve nyíltabbá váljak a világra. Ezt kijelenthetem, hogy sikerült, mivel átértékeltem a világot kinn tartózkodásom alatt. A legnagyobb különbség, amit érzek ezen kultúra és Magyarország között, hogy az emberek nyitottabbak és elfogadóbbak.

Kiutazásom február hetedikén történt közvasúttal, az utolsó csatlakozást lekéstük és elhagytam a kesztyűmet, de egyébként rendben és épségben megérkeztünk. Szőke Máté tanár úr kísért ki engem, és szervezte meg nekem a diákcserét, ezúton is nagyon köszönöm neki. Königswinter-ben Christiane Peisker tanárnő várt engem, az egész mobilitásom alatt fordulhattam hozzá felmerülő problémáimmal, köszönöm megnyugtató jelenlétét, munkáját.

A befogadó családom összes tagja kedves, nyíltszívű és kezdeményező volt, mindannyiukkal csináltam kettesben is programokat, de az egész családdal is számos helyet megnéztünk. Sokszor megfordultak különböző vendégek a házban, például a család egy régi barátja, vagy az anyuka kanadai unokatestvérei. Egyik nap igazán népes és színes társaság verődött össze nálunk: a baden-württembergi barátok, jómagam, és még a két „testvérem” is áthívott barátokat. A tengerentúlról érkező rokonok is barátsággal fordultam felém, például kikísértek a vasútállomásra búcsúzásomkor. A kint megtapasztalt nyitottságból, befogadásból és optimizmusból szeretnék hazavinni (a beszámolóta a résztvevő a naplóbejegyzéseiből készítette – a szerk.)

Az iskolában egy kicsit sokkolódtam az első nap, amikor a helyi koordinátor bekísért az osztályba, ahol senkit nem ismertem, és mindenki németül beszélt. A tanáraim nagyon támagatóak voltak, segítettek mindenben, külön figyelmet fordítottak rám. Matematikából a harmadik vagy negyedik órán rögtön dolgozatot írtunk, amelynek témája részben új volt, és az egész oktatás német nyelven zajlott; de megoldottam és felzárkóztam a többiekhez. Számomra a legmeghatározóbb tanár az irodalomtanár és egyben osztályfőnök, Frau Scoppwer volt, aki még búcsúajándékkal is készült. A hazautazásom előtti napon több tanár is elbúcsúztatott valamilyen módon, irodalmon például fagyizni mentünk, angolon pedig Kahoot-oztunk.

Az egyik német órán kellett írnom és felolvasnom egy bemutatkozást, ami alatt azért erősen remegett a lábam. Továbbá még a latinról németre fordítást is megemlíteném kihívásként, de sikerült és megcsináltam.

A 10.g osztály tagja voltam, amely a legtöbb órára együtt ment, csak egy „Wahlfach” és a második nyelv volt megosztva. Matematika, német, angol, történelem, politika, fizika, kémia, biológia, sport, hittan, latin, földrajz és rajz óráim voltak. Magát a tananyagot is sokat tanultam, például matekból, angolból vagy fizikából, ámbár még többet az életről. Szociálisabbá váltam, valamint megtanultam egyedül megoldani kihívásokat.

 

Az iskolában a diákélet úgy nézett, ki, hogy 8-kor kezdődött a tanítás és 2 körül ért véget, azután szabad-és tanulóideje volt a gyerekeknek, valamint számos különböző szakkör közül lehetett választani, az én „testvérem” például táncra járt. A gimnázium 13 évfolyamos ebben a tartományban, így egy kicsit hátrébb tartanak a legtöbb tantárgyból, mint mi. Az iskola 7-8 épületből áll, amelyekben összesen 1500 diák tanul, ez egy kicsit furcsa volt nekem egy kevesebb, mint harmad ekkora iskolából érkezve. Ami még más, az az, hogy nincs az osztályoknak saját terme, a tanároknak van és mi vándorlunk. Van iskolabüfé, aminek a reklámját egyszer lejátszották random a fizikaóra közepén. A késés itt teljesen elfogadott, nem tudom, beírják-e, de ha valaki 10-20 percet késik, arra nem szólnak semmit a tanárok.

 

A tananyagot általában kreatívan dolgoztuk fel, pl. sokkal több filmet néztünk, de sok volt a csoportmunka is. Itt nem nagyon iratnak dolgozatot kisebb anyagrészből vagy csinálnak kisebb csoportmunkákat. Inkább az jellemző, hogy hetekig vagy akár hónapokig dolgoznak fel egy-egy témát, dolgozatot csak negyedévente írnak (plusz szódolgozatokat nyelvből).

A családdal sok közös élményt szereztünk, meglátogattuk Frankfurtot, Kölnt, Maastrichtot, de kirándultunk és bicikliztünk is együtt. Hatalmas szeretettel és elfogadással vettek körül!

 

Az apuka elvitt egyik délután egy kis faluba, ahol az édesapja él, és hárman együtt kerékpároztunk a szülővidékén, meglátogattuk a Drachenfelset és Siegburg városkáját is. Maastricht építészetét kiemelkedően érdekesnek találtam, egy csodás napot töltöttem a családdal ebben a holland városban, ahol lenyűgözött a kerékpárkultúra.

 

Nem csak a családdal volt jó kapcsolatom. Az osztályomon belül egy 8 fős társaság az első naptól befogadott, velük szorosabb barátságot kötöttem. Több délutánomat velük töltöttem, kirándultunk együtt a Löwenburg-ba, enni is együtt mentünk többször tanítás után. Meghívtak egy grillpartira, és elvittek a kölni csokoládémúzeumba. A „testvérem” barátaival is jóban voltam.

Valamennyire a német kultúrába és történelembe is beleástam magamat, nagyon érdekes volt például a huszadik századi történelmet német szemszögből nézni, de a családdal közösen megtekintett Haus der Deutsche Geschichte (Német Történelem Háza) is nagy hatást gyakorolt rám. Úgy vélem, sokkal nyitottabb lett a gondolkodásom, máshogy látom a világot az itt eltöltött öt hetem után. További meghatározó kulturális élményeim: a Bonner Münster (amelyről rajzórára kiselőadást készítettem) és a Beethoven Múzeum.

Karneváli szezonban érkeztem, így rögtön kint létem első napjaiban szünet volt az iskolában, és különleges kulturális élményben lehetett részem: a családdal és barátokkal karneváli felvonulásokra, ünnepségekre jártunk: a saját falunkban, a szomszéd faluban, Bonnban és az iskolában is alaposan megünnepeltük a tél végét. Ezekben a napokban mindenhol beöltözött embereket lehetett látni, teljesen normális volt az, hogy a buszra az utasok mindenféle karneváli jelmezekben szálltak fel.

 A budapesti életemben egy kicsit zárkózott voltam, de itt megnyitották a szívemet, sokkal szociálisabbá tettek. A tanárok és a család is mondta, hogy szívesen visszavárnak, ez nagyon jól esett.

Összefoglalva a tapasztaltakat és élményeket, azt mondanám, hogy sokat fejlődtem a német nyelvben és egy nyitottabb gondolkodásmódba nyertem betekintést, valamint új embereket ismertem meg. Mindezt úgy, hogy nagyon jól éreztem magam, olybá tűnik, mintha csak egy nap lett volna az egész. Természetesen volt egy pár mélypont, de ahogy itt is megtanultam, nem erre kell koncentrálni. Életem eddigi egyik legnagyobb élményét jelentette számomra ez a mobilitás, hálás vagyok az Erasmus+ Programnak.

Minden diákot arra buzdítok, hogy pályázzon, vesztenivaló nincs, egy megnyert pályázat azonban egy új világra nyithat ajtót. Óriási lehetőség ez: úgy tanulni, hogy közben az ember élvezi is. Megéri!