A piarista Mona Lisa nyomában

Február közepén diáktársak érkeztek hozzánk Szlovákiából, hogy egy ritka csoda után kutassanak. A különös eset a privigyei piarista iskolában játszódott le évszázadokkal ezelőtt. Cikkünkből kiderül, milyen legenda épül a titokzatos események köré, mi bizonyítja a legenda valóságalapját, illetve hogy ez miért felbecsülhetetlen érték a szlovák piaristák számára. Megkérdeztük vendégeinket, miért utaztak öt órát, mi rejlik a budapesti piarista gimnázium szívében, ami ennyire vonzó számukra.  Vajon mitől olyan egyedi ez a misztikus tárgy, amely a világtól elzárva ejti újra és újra ámultaba kutatóit a Levéltárban? 

A magyar piarista tartomány tulajdonában évszázadok óta háborítatlanul pihen egy könyv, amely tanúskodik egy szellem visszatéréséről a halandók közé. A korszakban rendkívül megszaporodó kísértettörténetek egyik legizgalmasabbja a felvidéki Privigye piarista házából származik, melynek valótlanságát az Egyház sem jelentette ki egyértelműen. A történethez egy Budapesten őrzött „ereklye” is kapcsolódik, amely a szellemek létezését hivatott bizonyítani. Eredetét számos kutatás igazolta és nyilvánosságra hozta, azonban ettől  kezdve a sötétben tapogatózunk. A könyv története homályos, csupán egy legenda maradt róla fenn, tehát kénytelenek leszünk arra -  és Dr. Koltai András levéltáros olvasmányos cikkére -  hagyatkozni. A legenda így szól:

1696 tavaszán rendkívüli, hátborzongató dolgok estek meg a privigyei piarista rendházban. Történt ugyanis, hogy április 2-án egy nagyböjti hétfőn éjféltájt az atyák hangos dörömbölésre ébredtek, ami aztán órákon keresztül folytatódott. A tapasztalt atyák (a kísértetjárás akkoriban gyakorta megesett a rendházakban, főleg azokban, amelyekbe történetünk főszereplőjét helyezték) szellemre gyanakodva rögtön imádságba fogtak a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Az elkövetkező napokban a kopogó szellemek ("Poltergeister") szokásainak megfelelően az esetek tovább folytatódtak. Éjszaka minduntalan kődobálás, dörömbölés és kilincsek zaja hallatszott. Nappal sorra tartották az engesztelő miséket, köztük az idősebb diákok halotti zsolozsmákat énekeltek. Egy hétre az első eset után a szellem, ami, mint kiderült Kada István püspöké volt, végül felfedte megát Herchl József piarista növendéknek, és kérte tőle, hogy mondasson három misét mindazok nevében, akiket  a visszajáró püspök életében pappá szentelt. Herchl jelet kért a szellemtől, s bár úgy gondolta, hogy Kada szelleme, az ajtón túl „áll”, ez tévhitnek bizonyult: Miután Kada hatalmasat csapott az asztalra és égett szag kezdett terjengni. Herchl József testvér gyorsan gyertyát gyújtott, és legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy posztilláskönyvének fedele és első 56 lapja egy jobb kéz formájában át van égetve.

Egy eseménydús hétfő délelőtt megérkezett iskolánkba Juraj (György), Peter és Matúš (Mátyás) Szlovákiából, a privigyei piarista gimnáziumból (Piaristické gymnázium Františka Hanáka, Prievidza), hogy elkezdjék kisfilmüket forgatni a híres felvidéki könyvről, vagy ahogy ők mondták, a piarista Mona Lisáról. Ahogy ugyanis a híres festmény az olaszoktól a franciákhoz került,  úgy a privigyei gimnáziumból a budapesti levéltárba sodorta a rendi történelem Kada István szellemének egykori létezését bizonyító, kéz-formában átégetett könyvet. 

Miután felületesen körbemutattuk az iskolát vendégeinknek, meginvitáltuk őket a levéltárba, hogy megmutassunk nekik néhány érdekességet, köztük egy eredeti Káldi-féle bibliafordítást 1627-ből  és II. Rákóczi Ferenc ABC-s könyvecskéjét, melyen a fejedelem a betüvetést tanulta. Ezután az ízelítő után jöhetett a fő attrakció, az átégetett könyv, melyet szájtátva csodált mindenki. Elképesztő, hogy még bő 300 év után is árad belőle az égett szag. A könyvtárosokkal való társalgás kezdetben kicsit feszengve folyt, de szerencsére, hamar megtalálták a közös hangot a sok érdekes történet mentén.

A forgatás a levéltár legszebb helyiségében zajlott, plafonig érő könyvespolcokkal a háttérben, roskadásig megrakva szebbnél-szebb, bőr és pergamen borítású, több száz éves könyvekkel. Első lépésként vágóképeket készítettek a könyvről és a helyszínről, majd indulhatott az igazi munka. A fények és a kamera beállítása után elkezdődhetett az interjú Dr. Koltai András levéltárossal. A párbeszéd angolul folyt, de ez nem jelentett akadályt, mivel majdnem egy órán keresztült folyt a társalgás.

A dokumentumfilm vélhetően a nyár elején készül el, melynek az előzetesét a cikk alatt lehet megtekinteni. A trailert mindenkinek ajánlom figyelmébe, mert nagyonmagas szinten adták hírét a készülő filmnek a média-specializációs diáktársak. 

Vendégeink a forgatás másnapján kihasználva azt, hogy Budapesten vannak, meglátogatták a Szent Gellért szobrot és a Schoch - Hegedüs villát, csináltak néhány képet, majd továbbálltak a megnézni a Citadellát. Nagy elkeseredésükre a Citadellát éppen felújították, ezért csak távoltól csodálták meg a dicsőséggel égnek meredő Szabadságszobrot. Ezek után visszatértek az iskolába, összepakolták a holmijukat, és útnak indulatak a Nyugati pályaudvar felé, de még mielőtt végleg hazamentek volna, felfedezték a természetnek és a kíváncsi embereknek szabadon és őrizetlenül átengedett, istvánteleki „vonattemetőt”. Állításuk szerint [„Our favorite place was definitely Istvántelek, because it looked really cool, and we took really nice photos”] messze a legkirályabb hely Istvántelek volt, az volt a személyes kedvencük, mert ott csinálták a legszebb képeket. (A Piarinsta szerkesztősége senkit nem igyekszik bátorítani egy hatóságilag lezárt terület megtekintésére, ezért tisztelettel jelezzük, hogy a következő képek és utalások nem a szerkesztőségünk álláspontját tükrözik, a területre való belépés gondolatától elzárkózunk). 

A várossal kapcsolatban, csak annyit megjegyzésük volt a filmes tanulótársaknak, hogy minden drága volt, de ez sem érte őket váratlanul, hiszen tudták, hogy egy fővárosba jönnek. Az iskolát és a vendéglátást illetően egy rossz szavuk sem akadt, ellenben természetesen furcsálták, hogy a gimnázium nem koedukált.

Összességében Juraj, Peter, Matúš látogatása egy nagyon hasznos és kellemes élmény számukra és őszintén örülünk, hogy a nemzetközi piarista kapcsolatokat erősítehettük általa. A könyvről és az utazásukról további képek a cikk alatt találhatók. A magyar tövek kutatása okán magunk is szívesen utazunk Nyitrára és Privigyérea későbbiekben rendtörténeti kutatásokat végezni a kameránkkal.

További képek a forgatási munkálatokról és a látogatásról a cikk alatti galériában. 

Írta: Kaján Márton

Képek: Szekeres Péter, Juraj Marosi és a privigyei médiás csapat

Szakirodalom: Koltai, András: Szellemek és piaristák. Harmadik típusú találkozások a 17. század végén. In: Koltai, András; Borbás, Péter; Rékássy, Anna (szerk.): Hitre, tudásra (1). A piaristák és a magyar művelődés: Kiállítási katalógus. I. kötet. Piarista Rend Magyar Tartománya. Budapest: 2017. 387-404.o.